KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A nyakörv

Géczi Zoltán

Danny the Dog/Unleashed – amerikai–francia, 2005. Rendezte: Louis Leterrier. Szereplők: Morgan Freeman, Bob Hoskins, Jet Li. Forgalmazó: Gamma. 115 perc.

 

Bizarr vonósnégyest alkot a francia producerpápa (Luc Besson), az önjogán ritkán emlegetett rendezőiparos (Louis Leterrier), az ázsiai harcművészeti filmek királya (Jet Li) és a kortárs színészklasszisként nyilvántartott amerikai veterán (Morgan Freeman). A kollaboráció eredménye a partitúra színvonalán túl csakis azon múlhat, hogy ki képes magához ragadni az elsőhegedűs szerepét, melyikük interpretációja jut érvényre a közös produkcióban.

Luc Besson szkriptje sokkalta betegesebb és erőszakosabb, mint azt a gall filmgyárigazgató szakmai önéletrajzát ismervén megszokhattuk. Főszereplője, Danny retardált, állati sorban tartott férfi; harcra kondicionált, hiperagresszív pitbull, aki egy londoni uzsorás (Bob Hoskins) megtorlófegyvereként működik. Primitív életvitelét egy baleset töri meg, s megszokott környezetből kiesvén egy vak zongorahangoló fogadja be, ki nevelt lányával együtt veszi pártfogásába. Új családja szélesre tárja előtte egy másik világ kapuját, melyből adódóan veszedelmes igények támadnak benne, miközben szolgálatait hiányoló régi gazdája is vissza akarja szerezni értékes csatlósát.

A nyakörv szinte sértően szimpla dramaturgiára épített, helyenként – főleg a játékidő második harmadában – mégis elragadó, megejtően szentimentális film, amely különös ambivalenciája ellenére is mindvégig működőképes tud maradni. Freeman még akkor is jó, amikor nem az, ennélfogva a vak mentor figuráját is a született gentleman fölényes eleganciájával valósítja meg; Pierre Morel szobabelsői Zsigmond Vilmos intim hangulatú képeit idézik, a kvartett vezérszólamát azonban a merőben idegen szerepre szerződött Jet Li játssza. A kultikus harcművész bávatagon merengi a zongorát, bolondos bájjal harap a fagylaltba, a kölyökkutyák kíváncsiságával fürkészi a világot, s bár drámai színészként nem bizonyul kiugró tehetségnek, ugyanakkora szívvel és odaadással alakítja a traumatizált kisfiút, mint ahogy küzd – ez pedig még ma is sokkal több az elégségesnél.

Extrák: Werk; kisfilm; kimaradt jelenetek; bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10352