KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mrs. Doubtfire

Tamás Amaryllis

Daniel Hillard (Robin Williams) élete kártyavárként omolhatna össze: szinkronszínészi állását és három gyermekkel kiteljesedett családját veszíti el egyik napról a másikra. Eljött a pillanat, amikor a megszokott, otthonos pörlekedés diadalittas érzelmi zsarolássá változott. Az elválás –„kifinomult” ügyvédi praktikák védelmében – a balfékebb félnek (itt a családfőnek) megfélemlítő elítéltetés; az „erősebbnek” fölényérzetet adó győzelem. A megtört vesztesben megalázások sorozata érleli a sóvárgást a (volt-nincs-családi-otthon) kelepce után. Ha még nem meszes az agy, a szív, a lélek, nem lehet a múltra pecsétet ütni, dossziéba zárni. Daniel megpróbál a végzettel, sorsának ellehetetlenülésével kokettálni. A pokoljáró férfi – a válópöri alakoskodás „vigalmai” közepette – megalkotja hasonmás szellemét, Mrs. Doubtfire-t. Mint maszkos, androgün házvezetőnő szabadon jár-kel kihűlt házassága romjain, volt otthonában. Pojácaként csereberéli alsóneműit, ruházatát, sminkjét, hangszínét – megtanul életben maradni és továbbszeretni. Testi, szellemi önuralma teljében, a szolgálatkészség megtestesüléseként, légiesen vaskos házvezetőnőként lejt mit sem sejtő családja elébe. Napjait ezentúl a gyermekei megtartásáért folytatott küzdelemben a lemondás tölti be. De hiába a jó szándékú csüriszkélés, ha a másik féltől érzelmi impotencia a válasz.

A női maszkon – férfiszomorúság üt át. A „dodókülsejű” Mrs. Doubtfire, Robin Williams alakításában esszenciája mindannak, ami bennünk a legjobb. A dodó kihalt élőlényfajta, hacsak nem Mrs. Doubtfire a legutolsó példány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1058