KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Greenberg

Nagy V. Gergő

Greenberg – amerikai, 2010. Rendezte: Noah Baumbach. Szereplők: Ben Stiller, Rhys Ifans, Greta Gerwig. Forgalmazó: Select. 103 perc.

Legkésőbb A tintahal és bálna óta köztudomású, hogy Noah Baumbach a kortárs amerikai függetlenek egyik markáns egyénisége. A főként érzékeny tolláról nevezetes író–rendező Wes Anderson csapatával indult, de kamaszlelkű kollégájával szemben inkább az urbánus entellektüelek öncsalással teli világához vonzódik: kisrealista, személyes filmjei fanyar bon mot-kban és szerteágazó kulturális utalásokban gazdag, egyszersmind ízig-vérig hétköznapi mesék, melyek hiúságukban zavarodott értelmiségi figurák vicces–szomorú gondjait vizsgálják.

Baumbach tavalyi műve rendhagyó módon egy negyvenéves ácsról szól – ám a bukott zenészből New York-i szakmunkássá avanzsált Roger Greenberg legalább annyira savanyú és nárcisztikus, mint a korábbi munkákat benépesítő, csurig frusztrált értelmiségiek. A folyvást panaszleveleket fogalmazgató középkorú későkamasz egyenesen az idegklinikáról érkezik dúsgazdag bátyja Los Angeles-i otthonába, hogy a család vietnami nyaralása idején a lakás és a kutya gondját viselje – ezalatt pedig nem csupán egykori haverjaival és takaros midlife-krízisével igyekszik zöld ágra vergődni, de a házvezető-lánnyal is ügyetlen románcba keveredik. Baumbach teszetosza figurákkal zsúfolt dramedyje a korábbi munkákhoz hasonlóan dúskál a feszélyező helyzetekben, a helyi érdekű poénokban és a szellemes(kedő) egysorosokban, ám mindez a precizitásában is közvetlen és könnyed hatású rendezés miatt csak elvétve tűnik keresettnek vagy tolakodónak – ehelyett inkább megannyi megkapóan idétlen és fájdalmasan komikus pillanatot eredményez (lásd például a születésnapi tortára bedühödő ünnepelt parádés jelenetét). A következetesen visszafogott és a váltig empatikus közelítésmód pedig még e taszítóan egoista, velejéig sebzett antihőst is szerethetővé tudja varázsolni – ilyenformán a Greenberg azzal együtt is emlékezetes, hogy csupán hajszálnyival mélyebb, mint a nyöszörgő balfékek felnőtté válásának szakmányban gyártott független meséi.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10926