KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Bayer Antal

Magyar képregény-körkép

Úgy tűnik, 2013-ban mélypontot ért a magyarországi képregénykiadás legújabb kori szakasza. A 2004 végétől beinduló új kezdeményezések jelentősen megnövelték a kiadványok számát, évről évre több képregényt lehetett kapni a könyvesboltokban. A csúcsot 2008 jelentette (121 könyves, 129 újságos és 54 „egyéb” forgalmazású képregénnyel), aztán a gazdasági válság hatására bekövetkezett előbb egy kisebb, majd egy nagyobb visszaesés, tavaly pedig még ehhez képest is kevesebb képregény jelent meg. Ennek a legfőbb elszenvedője a könyves forgalmazás volt (immár csak 27 újdonsággal), miközben az újságosoknál 51 képregényfüzet volt kapható. Ellenben az alternatív terjesztésben közreadott, javarészt alacsony példányszámú, és többségükben magyar alkotók munkáit tartalmazó kiadványok száma megegyezett a 2008-assal.

Ezek szerint a magyar képregények leginkább azoknak az érdeklődőknek a szűk körében találnak maguknak helyet, akik követik az eseményeket, eljárnak a rendezvényekre, látogatják a kiadók és a szerzők honlapjait vagy Facebook-oldalait. Szomorú tény: 2013-ban egyetlen magyar képregény sem jutott el a könyvesboltokba (2012-ben még négy). A most bemutatandó őszi-téli újdonságokban tehát az a közös, hogy nem könnyű hozzájuk jutni…

 

Mohács

Azt azért meg kell jegyezni, hogy az első képregényt igen sokan olvashatták, már amennyiben rendszeres vásárlói a Füles rejtvényújságnak, hiszen ez a Bán Mór forgatókönyve alapján készült Fazekas-mű ott jelent meg heti folytatásokban – igaz, még 2011-ben. Mivel „hivatalos” kiadót nem talált, a rajzoló úgy döntött, saját maga jelenteti meg, az eredeti megjelenésnél jóval nagyobb méretben. Bár ez elvileg jót kellene, hogy tegyen a rajzoknak, valójában csak a részletgazdagabb, távolabbról „fotózott” paneleken élvezhető a hatás, a közelebbi képek inkább zavaróan nagyok lettek, A4-es méretben öt-hat kép egy oldalon nem egyszer kevésnek hat.

Ezzel együtt a rajz színvonala az, amivel kevesebb gondom van. A történet alapötlete ugyan érdekes (a hősök napjainkból utaznak vissza az időben a mohácsi vész megakadályozására, majd amikor szembesülnek ennek a váratlan hatásaival, új megoldásban kell gondolkodniuk), ám a történelemszemlélet kissé ellentmondásos, a történetszövésben akadnak logikai bukfencek (amelyek csak részben fakadnak az időutazásos témából), a karakterek pedig eléggé sablonosak. De a történetnek van lendülete, nagyjából világos, hogy kinek kell drukkolni és miért, no meg Rékát jó nézni felöltözve és félpucéron is.

Mohács kommandó. Fekete-fehér, irkafűzött, 48 oldal. Kiadó: Fazekas Attila.

 

Tivadar és Ernő

Nem volt teljesen ismeretlen füzetbeli megjelenése előtt a következő képregény sem. A főként Kalyber Joe-sorozatáról ismert Pilcz Roland felkérést kapott egy webcomic készítésére, amelyhez vadonatúj figurákat tervezett, egy kissé zárkózott műszaki zsenipalántát (Ernőt), és az általa véletlenül a mi dimenziókba hívott, mókusszerű űrlényt (Tivadart). A poénok korszerűek és hatásosak, a rajzok immár a korábbinál jóval magabiztosabbak és következetesebbek, így hát újabb üdeszínfolttal gazdagodtunk. A kiadvány az első 50 részt tartalmazza, online még folytatódik a sorozat.

Tivadar és Ernő páratlan kalandjai. Színes, irkafűzött, 32 oldal. Kiadó: Schönherz Iskolaszövetkezet.

 

Majomdaráló

Madarász Gergely nem volt képes beletörődni a Kretén megszűnésébe, és eltökélte, egymaga pótolja a kultikus félkegyelmű humormagazin hiányát. A Majomdaráló kellőképp flúgos ahhoz, hogy az egykoron mindenki kedvenc Broáfkája által szerkesztett lapban is helyett szorított volna magának, illetve dehogyis lett volna erre szükség, keblére ölelte volna a főszerkesztő (mármint képletesen, persze). Madarásznak bevallottan a Kretén egyik oszlopos szerzője, a francia Edika a példaképe , aki sosem tudta befejezni a történeteit. De ez nem zavarjon senkit, a Monty Pythontól is tudjuk, hogy a humorban nem mindig a slusszpoén a legjobb. A szerény kivitelezésű kiadvány az első blogbejegyzéseket tartalmazza, érdemes a folytatásokat is figyelni.

Majomdaráló. Fekete-fehér, irkafűzött, 20 oldal. Szerzői kiadás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11599