KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Már megint lakótársat keresünk

Csiger Ádám

Casse-tête chinois – francia, 2013. Rendezte és írta: Cédric Klapisch. Kép: Natasha Braier. Zene: Christophe Minck. Szereplők: Romain Duris (Xavier), Audrey Tautou (Martine), Cécile de France (Isabelle), Kelly Reilly (Wendy), Sandrine Holt (Ju). Gyártó: Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 117 perc.

A Lakótársat keresünk (2002) nem volt több a Jóbarátok és a Dawson és a haverok európai moziverziójánál, viszont ugyancsak intelligens és fiatalos, sőt akadémikus posztmodern stílusának köszönhetően nem is maradt el sokban azoktól. Folytatásáról ugyanez már nem mondható el: az első rész több karakterét elhanyagoló, a főhősre fókuszáló Még mindig lakótársat keresünk (2005) sequel helyett silány spin-off módjára hat. A Már megint lakótársat keresünk viszont ugyanúgy értelmezhető apológiaként, nagy visszatérésként, mint az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag. Ezúttal nem a szereplőgárda multikulturális, hanem a helyszín: a francia Xavier Barcelona és Moszkva után immár New York felfedezésére indul.

Cédric Klapisch filmje nosztalgiát nyújt a nyitó darab kedvelőinek, de az előző két opus ismerete nélkül is teljes értékű moziélmény, azok összevont remake-jének is beillik. Az író főhős a direktor szerzői alteregójává, szócsövévé vált a részek múlásával, de úgy tűnik, nem csak szappanoperában és tévés sitcomban lehet elhagyni a jellemfejlődést és némi idő elteltével újra felhasználni ugyanazokat a fordulatokat: Xavier ismét nagy hazafutással akadályozza meg, hogy továbbra is kikapós, éppen félrelépő lakótársa lebukjon. Az alkotói válságról szóló második rész az évadok során egyre inkább kifulladó sorozatok kényszeredett epizódjaira hajaz, a harmadik viszont a Jóbarátok és a Dawson nagyszabású, érett fináléira hasonlít. Nem is szimpla újabb folytatás, hanem trilógia záró fejezete, követi a Sikoly 3 alkalmával felvázolt szabályokat: a „visszatérés a kiindulóponthoz” tételnek felel meg többek közt az, amikor a hős újraegyesül apjával (ahogy Indy és Luke). Ez a posztmodern filmírás netovábbja: az olajozottan működő dramaturgia egyszerre ötvözet sorozat és mozis sequel, valamint (tele)regény és sitcom között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11909