KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victoria

Ruprech Dániel

Victoria – német, 2015. Rendezte és írta: Sebastian Schipper. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Nils Frahm. Szereplők: Laia Costa (Victoria), Frederick Lau (Sonne), Franz Rogowski (Boxer), Burak Yigit (Blinker). Gyártó: MonkeyBoy / Radical Media / Deutschfilm. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 140 perc.

Victoria fiatal spanyol nő. Három hónapja jött Berlinbe, németül nem tud, egy kávézóban dolgozik. Amikor találkozunk vele, egy klubban táncol egyedül. Hajnali négy körül járhat, órákon belül nyitnia kell a kávézót. Még iszik egy rövidet, megpróbál beszélgetést kezdeményezni a pultossal, nem igazán sikerül. Victoria sűrítménye mindazoknak, akik Berlin utcáin egyre nagyobb számban lófrálnak: emigráns művészháttérrel, most itt él ebben a világvárosban, valószínűleg az egyetlenben, ahol az ország nyelvének ismerete sem szükséges, ahol munkát leginkább csak a pultozással vagy egy call centernél lehet találni, kevés pénzért. Magányos, barátok nélkül, céltalanul él, ki tudja meddig. De Berlinben, ahol mégis minden könnyű és szabad, ahol nem aggódik senki amiatt, hogy egy átbulizott éjszaka után miként húzza le a műszakját. És amíg a város fenn tudja tartani a gondtalanság látszatát, addig az élet csak egy techno-zenére lüktető party marad.

Amikor Victoria elindul kifelé, négy fiatal berlinibe botlik, könnyelműen hozzájuk csapódik, sört lopnak, egy tetőről nézik a spontán és laza éjszakát. Alig egy órával később a lány remegő kézzel próbál beindítani egy lopott kocsit, amíg a srácok bankot rabolnak. Felelőtlenségükért meg kell lakolniuk; a naivitásból táplálkozó Berlin-képet erőszakkal zúzza szét a film, olyan lendülettel, amelyet csak a vágásokkal nem tagolt, állandó mozgás érhet el. A képek egyszerre viselik magukon a megkomponált és koreografált szabályozottságot, illetve a dokumentarista nézőpont kíváncsi és figyelmes tekintetét. Így válik precízzé és marad mégis könnyed, ábrázolásmódja ellensúlyozza a cselekmény gyengébb pillanatait, sutább fordulatait, esetlenségeit, melyek még – Frederick Lau játékával kiegészülve – némi bájt is nyernek. Sebastian Schipper moziját a német sajtó hosszan tartó ovációval ünnepelte. Talán túlzásba estek, az azonban vitathatatlan, hogy a Victoria nagy mutatvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12426