KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kopp-kopp

Pápai Zsolt

Knock, Knock – amerikai–chilei, 2015. Rendezte: Eli Roth. Szereplők: Keanu Reeves, Lorenza Izzo, Ana De Armas. Forgalmazó: ADS Service. 94 perc.

 

A szexuális vonzerejével előbb bűbájoló, majd az elutasítását követően terrorba kezdő, és áldozata kéjvágyát iszonyatba fordító nőstényördög a kortárs filmes szcéna gyakori vendége, az erotikus thrillerként nevesült bűnfilm-típus visszatérő alakja, akinek szereplésével hol jobban (Játszd le nekem a Mistyt!, Végzetes vonzerő), hol kevésbé jól sikerült filmek (Fullasztó ölelés, Gonosz, Zaklatás) sora készült. A színészként (Becstelen brigantyk, Piranha 3D) és rendezőként (Kabinláz, Motel) is dolgozó Eli Roth új munkája utóbbiak sorát gyarapítja.

A Kopp-kopp egy négy évtizedes B-mozi remake-je: az 1977-es – talán Haneke Funny Gamesére is hatást gyakorló – Halálos játékot a kevéssé ismert Peter S. Traynor rendezte, és impozáns szereplőgárdával bírt, a főhőst Cassavetes fétisszínésze, Seymour Cassel formálta meg. Ezzel együtt a film igazi barkácsmozi volt, némi „home made”-stich-hel, a hetvenes években tucatszámra születtek ilyesmi thrillerek, mint például a Wes Craven indulását jelentő Az utolsó ház balra (amely amúgy a Halálos játék közvetlen előzménye lehetett).

A Kopp-kopp nem indul rosszul, impresszív a kertvárosi jóléti unalom felskiccelése, továbbá Keanu Reeves remekül alapozza meg Evan, a bumfordi ideálapuka karakterét a nyitányban. A családja távozása után otthon egyedül maradt Evant megkísértő cicababák mutatkozása is bír némi izgalmassággal, annak ellenére, hogy itt már elrongyolt klisékkel dolgozik a rendező. A problémák a film második felében sokasodnak el, és egyrészt a feszültségkeltő effektusok setesuta használatából fakadnak (Roth-nak még olyan, más filmekben kiválóan működő ötleteket sem sikerült hatásosan rekonstruálnia, mint a lekötözött és fejhallgatóval ellátott alanynak a hangerő emelésével történő kínzása, ami pedig Joseph H. Lewis Big Combójában ragyogóan működött), továbbá a figurák gyenge pozicionálásából következnek. A fő gond az ezzel a filmmel, hogy a protagonista és az antagonisták egyaránt a thrillerműfajban honostól eltérő módon ábrázolódnak. A cselekmény előrehaladtával a protagonista nem megacélosodik, hanem egyre szárnyaszegettebbé válik, míg az antagonisták nem félelmetesek és tekintélyt parancsolóak, ellenkezőleg: infantilisek, irritálóak lesznek. Kivált az utóbbi súlyos hiba, a gonosznak ugyanis nem csupán a rémisztgetés a funkciója a thrillerműfajban, hanem az is, hogy a protagonistát felemelje, megnemesítse: a thrillerben az antagonistát nem szimplán romlottnak és öncélúan fertelmesnek, hanem delejezően – ha tetszik: vonzóan – rossznak kell megmutatni, akinek az ártalmatlanítása a győztes fél – tehát a protagonista – értékét is növeli. A Kopp-kopp alkotói ezt mintha nem tudnák, és félrekalibrálják a szereplők közötti veszedelmes viszonyokat. Így filmjük nem izgalmas, hanem riasztó, nem borzongató, hanem kínos.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12617