KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Madeleine

Kovács Kata

Madeleine – olasz, 2016. Rendezte és írta: Lorenzo Ceva Valla és Mario Garofalo. Kép: Federico Torres. Zene: Arthur Valentin Grosz. Szereplők: Chloe Thill (Madeleine), Adele Zaglia (Sophie), Adriana De Guilmi (Adriana), Marco Cacciola (Luciano), Luigi Scala (Santino). Gyártó: Ainom Films / Amego Film. Forgalmazó: Feliratos. 94 perc.

 

Olasz-magyar koprodukció – Osvárt Andrea egyik első produceri vállalkozása – egy francia-olasz testvérpárról, akik nagymamájuknál nyaralnak egy lerobbant, bájos vidéki olasz villában. Madeleine és Sophie között csupán néhány év van, de ezen a nyáron ott tátong köztük a kamaszkor vízválasztója is, Madeleine még érzékeny gyerek, akinek a fantáziáját a körülötte lévő udvar, a bokrok mélyén rejtőző, rikoltozó páva, és a nagymama történetei mozgatják, Sophie viszont szigorúan a virtualitásba temetkezik, amikor pedig elődugja az orrát, kamaszosan kegyetlen és elutasító mindenkivel. A két gyerek először egyikük bántalmazásával, majd a nagyi hirtelen jövő, súlyos betegségével, végül egy gyilkossági kísérletnek is nevezhető balesettel szembesül, és nem utolsó sorban azzal, hogy az egymást követő traumák közepette egyik szülő sem rohan a segítségükre. Mindennek középpontjában Madeleine áll, aki minduntalan megpróbál kapcsolatot teremteni a felnőttek világával, beleértve a nővérét is.

A film körülbelül a játékidő kétharmadánál váratlan fordulatot vesz, az addigi lebegő, melankolikus, melodrámai hangulatból hirtelen – az apa, pár perces road movie kitérőt követő felbukkanásával – abszurd epizódokkal tűzdelt kisrealista komédiává alakul. A film nyitóképe az autópálya felüljárón álló gyerekkel beígéri a prousti áthallásokkal (madeleine-jelenet?) átszőtt felnövéstörténetet, végül azonban stilisztikailag teljesen szétesik, és a valóban súlyos tragédiák is súlytalanná válnak benne. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13075