KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A tökéletes gyilkos

Schubert Gusztáv

A tökéletes gyilkos – magyar, 2017. Rendezte: Pacskovszky József. Írta: Pacskovszky József, Pacskovszky Zsolt. Kép: Gózon Francisco. Zene: Bacsó Kristóf. Producer: Hábermann Jenő. Szereplők: László Zsolt (Kamenár), Hőricz Nóra Lili (Petra), Szabó Győző, Szabó Kimmel Tamás. Gyártó: Forum Hungary. Forgalmazó: Forum Hungary. 98 perc.

 

Mi az oka, hogy Magyarországon a bűnügyi film lábra nem tud kapni? Az ötvenes években mindenki tudta a választ, bűnözni csak a sötét kapitalizmusban szoktak, a szocializmus tökéletes társadalmától alkatilag idegen a bűn, se sorozatgyilkosok, se maffiózók, se korrupt zsaruk nincsenek. E hazugsághoz többé-kevésbé a puha diktatúra is ragaszkodott. A magyar vadkapitalizmus beköszöntével aztán ránk zúdult a bűn: olajszőkítés, korrupció, szervezett bűnözés. De mintha a hiánygazdaság után a bőség zavara bénította volna meg a magyar krimiszerzőket. A magyar krimi vagy amerikai mintákat másolt (rosszul), vagy valami zavaros és ízetlen bűnügyi hungarikummal próbálkozott. A kritikai siker és a néző egyaránt elmaradt. Egészen a legutóbbi időkig, tavaly már három perfekt bűnügyi film készült: a Félvilág, a Tiszta szívvel, A martfűi rém. A tökéletes gyilkos könnyedén folytathatta volna a sort, számos adottsága megvolt hozzá: egy lélektani csapdákra, kettős játszmákra hangolt eredeti stílusú rendező, egy kitűnő noir-karakter, egy végzetes vonzerővel rendelkező fiatal színésznő (Hőrich Nóra Lili a Szabadesés folpack-szex jelenetével akadt be a magyar macsófantáziába), és még a krimiírásban való jártasság is adott volt (a Pacskovszky-testvérek izgalmas bűnügyi regénye, a Nő kutyával és Holddal két éve jelent meg az Agavénál).

Az alapsztori is hatásos: egy magányos igazságosztó veszi magára a rendőrség és a bíróság feladatkörét, és sorra végez azokkal a gazfickókkal, akik megúszták a felelősségre vonást. Kamenár, a kemény zsaru hamar rájön, hogy a nyomot sohasem hagyó „tökéletes gyilkost” alighanem a rendőrség kötelékében kell keresni. A nyomozást azonban rendre eltereli valami megfelelési kényszer, amit nem először tapasztalhatunk a kortárs magyar krimikben: mindent be kell vetni, ami plusz nézőt hozhat. Autósüldözést, gótikus kazamatákat (végül már apáca-múmiák között folyik a hajsza a gyilkos után). És persze szexet. Csakhogy a hősnő több mint „dögös csaj”, igazi femme fatale, rá és Kamenárra film noirt lehetne/kellene építeni. Pacskovszky azonban éppúgy cserbenhagyja ezt az erős szálat, ahogy a kemény zsaru megtartóztatja magát a végzet asszonyától. Lehetett volna egy film noirunk, de be kellett érnünk a félbe-szerbe hagyott előjátékkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13192