KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egyszer egy Szíria

Barkóczi Janka

Insyriated – belga-libanoni, 2017. Rendezte és írta: Philippe Van Leeuw. Kép: Virginie Surdej. Zene: Jean-Luc Fafchamps. Szereplők: Hiam Abbass (Oum Yazan), Diamand Bou Abboud (Halima), Juliette Navis (Delhani). Gyártó: Altitude 100 / Films Boutique / BE TV. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 85 perc.

Az örökkévalóságba nyúló szíriai polgárháború minden fájdalma és monotóniája egyetlen lakásba sűrűsödik. A szebb napokat látott damaszkuszi otthon terei és tárgyai szinte ontják magukból a kilátástalanságot és a szorongást. A kamera riadtan szalad szobáról szobára, és mindenhol egykor harmóniában élő családtagokba és átmenetileg ide menekült idegenekbe botlik, akik kényszerű egymásra utaltságban próbálják túlélni a környéken zajló súlyos harcok átvonulását.

Philippe Van Leeuw, aki operatőrből lett rendező, mesterien megalkotott, hosszú felvételekre komponálja meg a kamarajáték jeleneteit, melyekből egyszerre árad a rendkívüliség és a banalitás. A képfolyam a lakásban szinte teljesen magukra maradt nők körül kering, akiket a régió ragyogó tehetségei formálnak meg. A tér és a történet középpontjában a nálunk leginkább talán a Citromfából ismert sztár, a ház kemény úrnőjét alakító izraeli arab Hiam Abbass áll, aki az utolsó pillanatig ragaszkodik ahhoz, amit egy élet kemény munkájával megteremtett. A szikár vonású Abbass minden rezdülése végsőkre elszánt és hiteles, benne egy érett, nagy színésznőt látunk a karrierje csúcsán. A pályája elején álló fiatal libanoni díva, Diamand Bou Abboud szintén a szemünk előtt, megrázó módon válik egyik pillanatról a másikra törékeny kamaszlányból traumatizált asszonnyá.

A konyha, nappali és hálószoba falai közé szűkült világba kintről csak az átrepülő helikopterek, robbanások és gépfegyverek zaja szűrődik be, mégis minden pillanatban érezzük a veszély valóságát. Bár a Volt egyszer egy Szíria távolról sem tökéletes film, a zenehasználat például olykor tolakodó és keresett, mégis jeges kíméletlenséggel villant fel valamit abból a borzalomból, mely a lakásban és a lakáson kívül élőket egyszerre nyomasztja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13483