KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vonat Busanba – Zombi expressz

Sepsi László

Busanhaeng – koreai, 2016. Rendezte: Yeon Sang-ho. Írta: Park Joo-suk. Kép: Lee Hyung-deok. Zene: Jang Young-gyu. Szereplők: Jung Yu-mi (Seong-kyeong), Gong Yoo (Seok-woo), Kim Su-an (Su-an), Ma Dong-seok (Sang-hwa), Ahn So-hee (Jion-hee). Gyártó: Next Entertainment World. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 118 perc.

 

Általában a közlekedési eszközökön játszódó horrorfilmek egyik legfőbb erénye, hogy olcsók: egyetlen szűkös belső képes egyszerre megadni a sebesség és a kiszolgáltatottság érzetét, függetlenül attól, hogy maszkos gyilkosok portyáznak a vagonok közt vagy kígyók szabadultak el a fedélzeten. De a Snowpiercer apokaliptikus zakatolását zombikkal kombináló Vonat Busanba nem a büdzsét akarja lefaragni az utastérbe szorított öldökléssel: miközben feszültségforrásként ötletesen kihasználja a vonat belső terének adottságait (nyíló-csukódó ajtók, kúszás-mászás a csomagtartó polcon), a száguldás a kötött pályán és a katasztrófa sújtotta állomások nagytotáljai egyszerre hoznak lendületet és grandiozitást Yeon Sang-ho akcióhorrorjába.

Ugyanakkor az, hogy pár éven belül egy újabb dél-koreai blockbuster választotta helyszínéül és központi motívumául a világégés után is tovább száguldó vonatot, nem csupán a jármű adottságai és a műfaji hatáskeltő elemek viszonya felől nézve tanulságos. A Vonat Busanba, épphogy felskiccelt, egyértelmű társadalmi osztályokhoz sorolható karaktereivel újra egy világrend végéről beszél, amelyben a vonat adottságai visszautalnak a modernitás néhány jellemzőjére, tagoltsága megfeleltethető az osztálylétrának, száguldása pedig az ipari forradalmak utáni gyorsulás tapasztalatának. A vonatban rekedt, együttműködésre alig képes kisközösséget fenyegeti a fertőzöttek biomasszája, amely a film egyik visszatérő motívumaként szó szerint beömlik a gyenge védelmet nyújtó plexiüvegen át: belül egy fenntarthatatlan, előre rögzített szerepekre épülő rendszer, odakint a differenciálatlan, minden identitást felszámoló tömeg. Hasonlóan a közelmúlt olyan (poszt)apokaliptikus fikcióihoz, mint a Kiéhezettek vagy Joe Hill Spórája, a Vonat Busanba is a gyerek-motívumban látja meg a fényt az alagút végén: a vonatot ki kell siklatni, de valami talán még lehet utána.

Sepsi László


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13600