KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi

Kránicz Bence

LEGO DC Super Hero Girls: Super Villain High – amerikai, 2018. Rendezte: Elsa Garagarza. Forgalmazó: WHV. 74 perc

 

A szuperhősképregényekkel szemben leggyakrabban hangoztatott vád szerint a műfaj diszkriminálja a női olvasókat, akik jobb híján a férfi muszklimikulásokkal kénytelenek azonosulni, ha egyáltalán próbát tesznek a kalandjaikkal. Való igaz, hogy a női szuperhősök általában a híresebb eredetiből származtatott, csekély invencióval kitalált figurák, és őket is csak a zsáner hullámvölgyének éveiben állították csatasorba: Supergirl 1959-ben, Batgirl 1961-ben debütált. A legfontosabb ellenpélda az ugyancsak a DC kiadóhoz tartozó Wonder Woman, akinek a róla szóló film pénzügyi sikere miatt a kortárs hollywoodi képregény-adaptációk trendjében is úttörő szerep jutott, feledtetve a Macskanő és Elektra korábban készült, de annál nagyobbat bukott önálló mozifilmjeinek emlékét.

Wonder Woman vezeti a DC-szuperhősnők élcsapatát is, amely tavaly óta dvd-re és videómegosztókra szánt animációs filmekben küzd a Lex Luthorral ellentmondásos rokoni kapcsolatban álló – egyszer a húgaként, máskor a lányaként ábrázolt – Lena Luthorral. A szórakoztatóipar ördögi hatékonyságát és debilitását egyszerre tükrözi, hogy ezekben az olcsó gyerekfilmekben a hősködő kamaszlányok LEGO-figurák formájában tűnnek fel: így a gyártók egyrészt indokolhatják az igénytelen animációs kivitelezést, másrészt egyenesen a játékboltba terelhetik a filmes hőspanteonra kíváncsi kiskorú nézőket. A jövedelmező LEGO-filmek igencsak megszaporodtak a Bionicle termékcsalád 2003-as, ciklusindító adaptációja óta, a kreatív történetmesélés viszont azóta sem tartozik erényeik közé. A Gonosz gimi az iskolai tinifilmek elnyűtt sablonjait dobálja egymásra meglehetősen asszociatív logika szerint, és bár a kamasz-szupergonoszok emancipációját ígérő sztori szolgálhatna néhány megfontolandó tanulsággal az önálló egyéniség felvállalásáról, a készítőket inkább megijeszti a lehetőség, hogy némi értelmet csepegtessenek vattacukorszínű meséjükbe.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13728