KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sztárok nem Liverpoolban halnak meg

Benke Attila

Film Stars Don’t Die in Liverpool – angol–amerikai, 2017. Rendezte: Paul McGuigan. Szereplők: Annette Bening, Jamie Bell, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

 

A romantikus drámák alkotóit mindig csábítja a giccs szirénje, ám a skót származású brit rendező, Paul McGuigan (Acid House, Alvilági játékok) sikeresen ellenállt a kísértésnek Peter Turner a híres hollywoodi színésznőről, Gloria Grahame-ről szóló memoárjának filmadaptációjában, A sztárok nem Liverpoolban halnak meg-ben.

Guigan műve a Félelem megeszi a lelket vagy a Harold és Maude rokona, minthogy a végzetes szerelem a feltörekvő fiatal brit színész, Peter Turner és a Petertől negyedszázaddal idősebb hollywoodi filmcsillag, Gloria Grahame között bontakozik ki. Ám a pár boldogságát a műfaj klasszikusaival ellentétben nem külső erő, hanem a rákbeteg színésznő hiúsága mérgezi meg. Így a film tétje hasonló Billy Wilder Alkony sugárútjáéhoz: ahogy a némafilmsztár Gloria Swansonnak, úgy az ötvenes évek noirjaiból (Nicholas Ray: Magányos helyen, Fritz Lang: Búcsúlevél) ismerős Gloria Grahame-nek is szembe kell néznie saját mulandóságával.

Bár A sztárok nem Liverpoolban halnak meg annyira nem okos és önreflexív, mint Billy Wilder noir-drámája, alkotói (kiváltképp a főszereplőt meggyőzen eljátszó Annette Bening) érezhetően megértették, mi zajlott az idővel és a betegséggel titáni harcot vívó Gloria fejében. A sztár a valóságban is rettegett az öregedéstől, ezért plasztikai műtéteknek vetette alá magát, melyek miatt fél ajka lebénult. A filmbéli Gloria sem hajlandó elfogadni, hogy testét lassan felemészti a rák. A színésznő végzete a magára erőltetett amerikai optimizmus, mely egyet jelent a biztos halállal. Mivel Gloria fél, hogy a kemoterápia miatt kihullik a haja, besárgul a bőre, nem lesz már vonzó a fiatal Peter számára, ezért önmagát is becsapja a „minden rendben lesz” ideológiával, és nem jár kezelésekre. Gloria kapcsolata így olyan, mint szerepei, melyek 2-3 órára ismét elhitetik vele, hogy örökké fiatal és szép marad, ám saját teste elől nem menekülhet az illúzióvilágban sem.

Ezt az átmeneti, „csak egy nap a világ” állapotot érzékletesen mutatja be Paul McGuigan a kreatív időkezeléssel. McGuigan merészen vág el egy heves csókolózást vagy könnyes búcsúzkodást, és ugrik az időben, mintha az egész csak Gloria vagy Peter fejében történt volna meg, erősítve ezzel a megpecsételt sorsú kapcsolat átmeneti mivoltát. De ezzel a módszerrel a rendező azt is elkerüli, hogy az érzelmi kitörések megrontsák a csendes drámát.

A sztárok nem Liverpoolban halnak meg tehát könnycsatornáink mellett agyunkra is képes hatni színészi alakításaival (bár a Petert megformáló Jamie Bell haloványabb a veterán színésznők között), izgalmas témaválasztásával, kreatív formanyelvével és remek zenéivel (például a California Dreamin’ melankolikus feldolgozásával).

Extrák: Videoklip a film betétdalával (Elvis Costello: You Shouldn’t Look at Me That Way), beszélgetés az alkotókkal, werkfilmek, audiokommentár Paul McGuigan rendezővel, előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13919