KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vatel

Ágfalvi Attila

 

Roland Joffé, a Gyilkos mezők francia származású angol rendezője pazarul és pazarló nagyvonalúsággal kiállított filmet forgatott arról a háromnapos látogatásról, amelyet XIV. Lajos 1671-ben tett Condé hercegnél. Címszereplője François Vatel, nevezett herceg ceremóniamestere, aki paraszti származása ellenére a pompa és fényűzés nagymestere volt, a rafinált, kifinomult barokk századnak is kirívóan ötletes látványtervezője, és – legalábbis a film szerint – rendíthetetlenül egyenes tartású, lelkiismeretes, ezért tragikus hőse.

A „kosztümös film” zsánere kétségkívül jelentős átalakuláson ment át Pastrone Cabiriája, de akárcsak Tulipános Fanfan óta is; ma már alapvető követelmény, hogy az apró részletek sora és a nagy egész egyszerre tudjon hiteles lenni, amihez éppúgy hozzátartozik a Napkirály székelésének kultúr(?)történeti szempontból mérhető pontossága, mint a barokk mulatságokhoz társuló barokkos fényképezés (bár Morricone kissé elveti a sulykot, mikor a cselekmény idején még meg sem született Händel Tűzijáték-zenéjét idézi az amúgy – vagy talán éppen ezért? – nagyszerű operaária-jelenetben). A film az említett valamennyi elvárásnak eleget tesz, mégha a kivitelezés eleganciája kissé ingadozó is. Szemfényvesztés, de cseppet sem vásári, amit látunk. Ennek érdeme a látványtervezőn kívül, elsősorban Depardieu egyre robosztusabbá váló alakjáé és személyiségéé, mely nyomatékot ad a kissé súlytalan erkölcsi tanulságnak. A film éppen addig különösen magávalragadó, amíg nem kell a morális tartalmakra összpontosítanunk: ez a monumentális mű paradox módon éppen a részletekben alkot emlékezeteset, a kifinomultan cinikus párbeszédekben, Tim Roth lárvatekintetében, a XIV. Lajost játszó Julian Sands felülemelkedett, vérlázító közönyében és Uma Thurman mosolygás közben finoman rezgő orrcimpáiban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3185