KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Görög filmhét

N. N.

 

Görög filmhét színhelye volt szeptember 4. és 10. között a Toldi mozi. A programban Pantelisz Vulgarisz Anna eljegyzése és Kőévek, Kosztasz Ferrisz Rembetiko, Tonia Marketaki A szerelem ára, Nikosz Perakisz Csellengés és álcázás, Sztavrosz Tsziolisz Olyan hosszú távollét és Jorgosz Tszeberopulosz Váratlan szerelem című filmjét láthattuk. Nem véletlen, hogy a görög filmművészet csak az utóbbi évtizedben kezdett az európai filmkultúra egyenrangú részesévé válni: a politikai elnyomatás ideje, a polgárháború végétől a katonai diktatúra bukásáig tartó periódus alatt a társadalmi és magánéleti konfliktusokról nem lehetett nyílt és alapos elemzéseket közreadni. Ezekről a „kőévekről” számol be utólag (hiszen az ezredesek uralma alatt egy börtönsziget foglya volt) Pantelisz Vulgarisz, aki Angelopulosz és Kundurosz mellett a görög filmesek középnemzedékének legmarkánsabb képviselői közé tartozik. (A női főszereplő, Themisz Bazaka az 1985-ös velencei filmfesztiválon alakításáért különdíjat kapott.) A Rembetiko ugyancsak a múlt megismerésére tett kísérlet; Kosztasz Ferrisz egy híres rembetika-énekesnő élettörténetének keretei közt idézi fel a huszadik századi görög történelem legdrámaibb korszakait. A kapitalizálódás kezdeteit élő, századfordulós Korfu a színhelye Tonia Marketaki filmjének. Nikosz Perakisz a diktatúra egy abszurd képződményéről, a Fegyveres Erők Televíziójáról készített szatírát, személyes élményei alapján. Az Olyan hosszú távollét rendezője, Sztavrosz Tsziolisz maga is hosszú, tizenöt éves hallgatás után készítette el ötödik játékfilmjét, mely a melodrámák közhelyeit elkerülve mutatja be az emberi közöny pusztító hatalmát, a szeretet nélkül élők kommunikációképtelenségét. A filmhét programjában a görög filmművészet legfiatalabb nemzedékét a friss hangú, stilizációt, szimbolizmust szándékosan kerülő Jorgosz Tszeberopulosz képviselte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5689