KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskabátok

Csillag Márton

Hot Fuzz – brit, 2007. Rendezte: Edgar Wright. Írta: Simon Pegg és Edgar Wright. Kép: Jess Hall. Zene: David Arnold. Szereplők: Simon Pegg (Angel), Martin Freeman (Met), Bill Nighy (Kenneth), Joe Cornish (Bob). Gyártó: Big Talk Productions / Working Title Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 115 perc.

 

Megélhetési vígjátékként indul, szövevényes krimiként folytatódik, majd a végén pazar akciókomédiába csap át ez az elnyújtott brit vígjáték, melyet a Haláli hullák hajnalának pihent – és filmes közhelyek területén pallérozott – agyú alkotóbrigádja jegyez. A Grindhouse-ba is besegítő Edgar Wright rendező és a társíróként itt is közreműködő főszereplő, Simon Pegg hízelgő magabiztossággal épít fel egy ismerős világot, melyben helye van a kisvárosi csatározásoknak, a nagyváros-vidék ellentétnek, a rejtélyes szektáknak és egy szokatlan karriertörténetnek is. Filmünk hőse Nicholas Angel őrmester (Pegg), akit londoni sikerei és rekorddöntő statisztikái ellenére egy Sandford nevű kisvárosba helyeznek át, mert tevékenysége nem járul hozzá a lakosság békés rendőrképének kialakításához. Pegg eleinte minden szürke arcban törvényszegőt lát, ám amikor az előző este a kocsmából a rendőrségi zárkába dugott részegest másnap egyenruhában látja viszont, kissé alább hagy a lelkesedése: egy korrupt kisvárosban nincs helye a törvénynek, maximum elszabadult libák után nyomozhat a rendőr.

Wright és Pegg filmje azonban nem ragad le a libáknál, hanem olyan tempóban pörgeti fel az eseményeket, hogy nemcsak a szereplők, de a nézők is beleszédülnek: a különböző városi elöljárók és fontosságok plasztikus bemutatása után elkezd kibontakozni egy átfogó összeesküvés képe, csuklyás alakok futnak át a színen, a sportkocsik féknyomát embervér színezi… A Vaskabátok nem tartozik sem a műfajújító vígjátékok, sem pedig a társadalmi szatírák sorába, csupán egy nagy műgonddal összeszerkesztett paródia, melyben a helyi ízt elnyomják az amerikás akciószabályok, a hollywoodi dramaturgiát pedig felülírják az angol krimihagyományok. Kicsit olyan, mint a csalamádés hamburger, csak nagyobbat durran.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9058