KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A túlvilág szülötte

Sepsi László

The Unborn – amerikai, 2009. Rendezte és írta: David S. Goyer. Kép: James Hawkinson. Zene: Ramin Djawadi. Szereplők: Odette Yustman (Casey Beldon), Gary Oldman (Rabbi Sendak), Cam Gigandet (Mark Hardigan), Meagan Good (Romy), Jane Alexander (Sofi Kozma). Gyártó: Rogue Pictures / Platinum Dunes / Phantom Four. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 84 perc.

 

A melodramatikusra hangolt tinihorror meglehetősen modoros programdarabjának (Láthatatlan) elkészítése után David S. Goyer továbbra sem merészkedik távol a kísértetfilm műfajától. Goyer pályája számos másodvonalbeli forgatókönyvtől (Kickboxer 2, Demonic Toys) ívelt az új évezred képregényfilm-szkriptjein át (Penge-sorozat, Batman – Kezdődik!), a rendezésig, ám utóbbiban ezidáig nem teljesített túl meggyőzően – gondoljunk akár a Penge-trilógia záródarabjának visszás fogadtatására, akár az említett Láthatatlanra.

Ezen a tendencián A túlvilág szülötte sem változtat számottevően. A hősnő és az őt kísértő, gyermek-alakban megjelenő démon párharcának – meglepő módon –az összetákolnak tetsző forgatókönyv jelenti a leggyengébb pontját: mintha Goyer az amerikai kísértetfilm-hagyományok és a kortárs japán kaidan-történetek vívmányait próbálni szintetizálni, sikertelenül. Előbbit a gyászruhába bújt démoni kisfiú és a kezdeti szubjektivitás – lásd: Az ártatlanok –, utóbbit pedig egy régi filmtekercs által kínált médiareflexió és a szaggatott mozgású látomások képviselik. Bár e motívumok összességében magukban hordozzák egy életerős hibrid lehetőségét, működőképes történet nélkül nem nyújtanak többet egy másfél órányi utánérzéshalmaznál. Néhány ötletes maszkon és rutinosan elhelyezett sokkeffekten kívül A túlvilág szülötte nem kínál sok látnivalót. Gary Oldman is csak annyi időre tűnik fel, hogy a néző elgondolkodjon azon, vajon hogy került ide, a főszerepet alakító Odette Yustman pedig egyike napjaink azon ifjú sikolykirálynőinek, akik elődjeikkel szemben csupán fehérneműben játszott jeleneteikkel képesek izgalmat csempészni a moziterem hűvösébe.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9746