KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eden Lake – Gyilkos kilátások

Tosoki Gyula

Eden Lake – brit, 2008. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Kelly Reilly, Michael Fassbender, Tara Ellis. Forgalmazó: Budapest Film. 91 perc.

Nem tûnik elvetélt ötletnek A Legyek Ura Goldingjának és a Hajtóvadászat öregekre Buzzatijának a világát a nyolcvanas évek campus-horrorjainak a dramaturgiájával beoltani, és mindezt a kortárs borzalom-mozik brutáleffektjeivel felturbózni. A debütáns James Watkins rendezõ is így gondolta, amikor egy jegyesség elõtt álló szerelmespárt tizenéves újbarbárok közé helyezett.

Jenny és Steve a civilizációtól távoli bányató mesés plázsán keresi a felüdülést. Jóllehet sok jel arra utal, hogy forduljanak vissza, õk ezt nem teszik meg, és hamarosan gyilkos indulatokkal teli kamaszokkal akadnak össze. A rendezõ patikamérlegen méri a feszültséget az elsõ összecsapásig, és kiváló munkát végez; a játékidõ elsõ harmadában csak az jelent kisebb gondot számára, hogy megteremtse az azonosulást a macsó mód makacs Steve-vel.

Ezután viszont már nehezebben boldogul a direktor. Nagyon megnehezíti a saját dolgát azzal, hogy korán beindítja a terror gépezetét, hiszen kemény feladat egy teljes órán át folyamatosan emelni a feszültséget, ráadásul az egyre sokkolóbb jelenetek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a filmet önnön paródiájába fordítják át. Ezt ugyan végül is sikerül elkerülni, de számos jelenet (leginkább az „élõ fáklya”-epizód) hatástalan marad, mivel a fokozás kényszere érzõdik rajta. Mindez érdektelenséget szül a nézõben, annak ellenére, hogy a thrillernek induló film fokozatosan horrorrá gorombul.

Talán éppen ez a baj: Watkins nem tisztázta magában a célját. Azt, hogy életszagú és társadalomtudatos thrillert vagy irracionális rémmozit kíván-e forgatni. Önmagában véve az nem probléma, hogy a kezdetben eviláginak tetszõ figurák idõvel földöntúli gonoszságokat követnek el – a nagy gond az, hogy a rendezõ akkor is ragaszkodik a szereplõk valószerûségének (de legalábbis evilágiságának) a hangsúlyozásához, amikor a cselekedeteik már valószerûtlenek. És éppen emiatt lesznek ezek az alakok kevéssé hihetõek.

Az ellenpontozó szerkesztés viszont jól áll a filmnek (lásd a bemutatott események és az eredeti cím kapcsolatát; a figurák hol áldozat-, hol pedig mészáros-szerepbe helyezését; vagy a kristálytiszta tóban fürdõzés és a trutymóban megmártózás kontrasztját). Az utolsó felvonás sem rossz a szõrmentén odavetett tanulsággal és a nyitott befejezéssel.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10590