KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz

Alvilági bédekker

Roboz Gábor

Műfajtörténeti képeskönyv az aljas utcák rajongóinak.

Zsebkönyvvel beszélni egy műfajról egyszerre hálás és hálátlan vállalkozás: a képes útikalauzok mintájára mutatós illusztrációkkal és pár bekezdéses szövegekkel kedvet csinálni a bebarangolni kívánt területhez viszonylag egyszerű feladat, a természetükből fakadóan korlátozott lehetőségekkel rendelkező köteteket azonban a felszínesség veszélye fenyegeti. Efféle kétely a 101 gengszterfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című kötet esetében is felmerülhet, bár a könyv kritizálására feltehetően inkább az akadémikus szempontokat favorizáló olvasók körében kerül majd sor.

A zsebkönyv a sorozat korábbi tagjaihoz hasonlóan (amelyek a sci-fi és a horror műfaját teszik átláthatóbbá a nagyközönség számára) kronologikus rendben tekint végig a tárgyalt zsáner fontosabb képviselőin. Az eredeti plakát és egy filmkép által közrefogott kurta szövegek jókora filmkorpuszt fognak át: az ív A Pig Alley testőrei (1912) és a Gyilkos ígéretek (2006) között húzható meg, így világosan lekövethető a műfaj fejlődése, láthatóvá válnak az egyes korszakok sajátosságai. A hazánkban jórészt forgalmazott filmeket bemutató írások számos esetben – kivált a klasszikus periódus munkáinál – kitérnek a (film-, illetve gyártás-)történeti kontextusra, ezáltal közelebb tudják hozni az egyszeri mozinézőhöz a talán obskurusabb műveket is. A kötet további érdemei közé tartozik, hogy nem kizárólag a fősodorból szemezget, így keményvonalas szerzői mozikkal és ritkaságokkal éppúgy foglalkozik, mint az érinthetetlen klasszikusokkal, és rokonszenves az egyes szerzők alázata is, amit a gengszterfilm műfajával szemben tanúsítanak.

A könyv egyik legnagyobb problémáját ugyanakkor furcsamód éppen sajátos zsánerfelfogása jelenti: a zömmel kikezdhetetlen műfaji státuszú filmek mellett ugyanis felbukkan néhány cím, ami bökheti a besorolásra érzékeny olvasók szemét. Nem világos például, hogy mit keresnek a válogatásban olyan krimik, mint a Hosszú álom (amit a bejegyzés írója amúgy noirként értékel), a San Franciscó-i zsaru (a széljegyzet szerint „zsaru-thriller”) vagy a Shaft, A gonosz érintését kissé erős „vérbeli gengszterfilm”-nek nevezni. És bár eredendően széles közönséget megcélzó kiadványról van szó, amin nem teljesen fair számon kérni a taxonomikus igényt, minimum kihagyott ziccernek tűnik egyes alműfajok vagy alakváltozatok definiálása. A gyilkos jeléről írt szöveg például épp csak pedzegeti a jakuzafilm meghatározását, Az alvilág királya elemzése egy mondatnál kicsivel többet is szentelhetne a költői realizmus sajátosságainak, az pedig kimondottan fájó, hogy a kötet mindössze a Rififi a férfiak közöttről írt bejegyzésben, egy közbevetéssel utal a gengszterfilm egyik legfontosabb szubzsánerére (heist-film): az Aszfaltdzsungelt, az Ocean’s Elevent és a con-man movie-k tárgyalását hiába keressük a kiadványban. Egy főként szakemberek által jegyzett kötet esetében, amely használ bizonyos filmesztétikai fogalmakat (például: szerzői film, revizionista zsánerfilm), az alapvetően népszerűsítő szándékot figyelembe véve is számon kérhető a precizitás és az igazi rendszerszemlélet hiánya.

Bírálható továbbá a hullámzó szövegminőség is: néha be kell érnünk puszta karakterelemzéssel (Bugsy), máskor egy szerző nagy izgalmában kifecsegi a fordulatokat (Gyilkosság), megint máskor egyazon oldalon olvashatjuk a tárgyalt filmről, hogy „csúcsteljesítmény lehet” és hogy „enyhe csalódás” (Szemtől szemben). A kompakt és tárgyilagos elemzések mellett zavarbaejtőek a slampos fogalmazásmódú, vagy kínos újságírói elfogultságról tanúskodó bejegyzések (például A gonosz érintése nyitójelenete „egész egyszerűen a filmtörténet csúcsteljesítménye”), és különös, hogy a széljegyzetbe néha (mint A játéknak vége esetében) lényegi állítások szorulnak, míg ugyanitt máskor érdektelen kisszíneseket olvashatunk.

A sejthetően Hollywood-centrikus válogatásban lelkesítő egyes kuriózumok feltűnése (A részeg angyal, Atlantic City, Rövid és fájdalommentes), ugyanakkor kifogásolható bizonyos címek (New York bandái, A tégla) szerepeltetése, és kanonikus művek (A nagy balhé, A szamuráj, Isten városa), illetve szerzők (Johnnie To, Nicolas Winding Refn) meglepő mellőzése. A kiadvány mindezzel együtt informatív, pofás, és a szűkös honi zsánerfilmes szakirodalomban örömteli megjelenés, bár a balfogásai okán azért járna a szerkesztőnek egy kisebb lófej.

Gabo Kiadó, 2011.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10648