KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rio

Pálos Máté

Rio – amerikai, 2011. Rendezte: Carlos Sardanha. Írta: Todd Jones, Earl Richey Jones és Carlos Sardanha. Kép: Renato Falcao. Zene: John Powell. Gyártó: Blue Sky Studios / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 86 perc.

Mikor az egészestés animáció túllépett a történetmesélésen, és a háromdimenziós attrakció mellett további szórakoztatási faktorra áhítozik, a másfélórás mozgóképet egy hatalmas partira cserélve, keresve sem lehetne jobb helyszínt találni Rio de Janeirónál. A Rio főszereplője nem is a gyáva, „földhözragadt” Azúr, aki a madárdílerek és újdonsült papagájszerelme miatt kénytelen szárnyra kelni, sőt nem is a perifériára szorult emberi karakterek, hanem a magával ragadó karneváli hangulat, a dzsungel ezer színében virító forgatag. A jelmezbe öltözött táncosok mellett a madarak is magukénak érzik a szamba lelkét, így aztán a romantikus kalandfilm átmenet nélkül fordul folyton buliba. Azúr új barátai meglepő egyéniségek, egyszerre gondoskodnak a váratlanul fel-feltörő humorról és a remek dalokról, az érzelgős Disney-módszer helyett a parti ürügyén használva a lendületes dallamokat.

A Jégkorszak trilógia alkotóitól nem is várunk kevesebbet, mint egy minden percében szórakoztató, idegen tájakra kalauzoló, látványos, olykor megható, máskor az adrenalinszintet egekbe szöktető filmet, melynek a története is megáll a lábán. Ahogy Azúr, a Minnesotában nevelkedett arapapagáj megtalálja helyét az ég és a föld között, a kalandba bekapcsolódó Rio de Janeiró-i árva kisfiú is letér a kisstílű bűnözés útjáról. Főszereplőink, legyenek állatok vagy emberek, mind a rikító színek és szenvedélyes dalok hazájában találják meg helyüket. A már jól ismert, de ismét szépen végigvezetett történet megvalósítása minden percében élvezetes, így a mostanában futó gyermekded animációk után végre ismét a mozikba került egy mese, amelyhez csak alibiként kell magunkkal ráncigálnunk a szomszéd kislányát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10675