KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Augusztus Oklahomában

Vajda Judit

August: Osage County – amerikai, 2013. Rendezte: John Wells. Írta: Tracy Letts. Kép: Adriano Goldman. Zene: Gustavo Santaolalla. Szereplők: Meryl Streep (Violet), Julia Roberts (Barbara), Julianne Nicholson (Ivy), Ewan McGregor (Bill), Juliette Lewis (Karen). Gyártó: Jean Doumanian Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 130 perc.

A Gyilkos Joe után Tracy Letts újabb darabját adaptálták vászonra: a magyar színházakban is játszott Augusztus Oklahomában szintén a „család ellen nincs orvosság” témára adott variáció, s habár elsőre posztmodernül kevert műfajú dramedynek tűnik, az előbbi adaptációhoz hasonlóan több ponton is fekete komédiába torkollik. A saját korábbi művön kívül azonban a dráma némely motívumaival az olyan klasszikusokra is emlékeztet, mint a Hosszú út az éjszakába Eugene O’Neilltől (alkoholista apa, drogfüggő anya, problémás gyerekek) vagy Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőnje (családi dzsembori kipattanó titkokkal), csak eleinte sokkal könnyedebb a hangvétel – hogy a végére szinte észrevétlenül váljon mind komorabbá a tónus.

Annak ellenére, hogy az Augusztus Oklahomábannak az eredeti szerző maga írta a forgatókönyvét, nem egy túlbeszélt, statikus, „lefényképezett színház” jellegű produkció született. Az alkotók egyrészt több külső helyszín beiktatásával törnek ki a négy fal közül (egy patinás középnyugati családi ház a fő helyszín), másrészt olyan szép vizuális megoldásokkal vonják el a figyelmet a szózuhatagról, mint egy három osztatú tükör elhelyezése a háttérben vagy egy gyönyörűen fényképezett madárraj. A mű ráadásul – szövegcentrikussága ellenére – saját magába kódolva is rejt némi dinamizmust, hiszen a játékidő nagy részében az egyik kulcsfigura, a gyógyszerfüggő, gyógyulófélben lévő rákos mátriárka kiszámíthatatlansága diktálja a ritmust. Abban viszont teljes mértékben követi a film a drámaadaptációk hagyományát, hogy remekebbnél remekebb színészi alakításokra ad lehetőséget, mellyel természetesen élnek is a rutinos játszók. Ennek köszönhetően az ismerős és már sokszor tárgyalt témák („a rokonság eltéphetetlen kötelék”; „a család olyan csapda, amiből nincs menekvés”) ezúttal is megrázó erővel kavarják fel a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11637