KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apáim története

Margitházi Beja

Stories We Tell – kanadai, 2013. Renezte és írta: Sarah Polley. Kép: Iris Ng. Szereplők: Michael Polley, Harry Gulkin, Susy Buchan, John Buchan, Mark Polley. Gyártó: National Film Board of Canada. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Masszív meglepetést fog okozni az Apáim története mindazok számára, akik Sarah Polley-t elsősorban a Váratlan utazástól (1990-96) a Hibridig (2009) a szemük előtt felnövő gyerekszínészként tartják számon, de azoknál sem fog elmaradni a székhez szegező, emocionális hullámvasutazás, akik esetleg látták korábbi önálló rendezéseit (Egyre távolabb, 2006; Volt egy tánc, 2011). Polley kényes témát érintő, személyes magánéleti ihletésű első dokumentumfilmje ugyanis nemcsak a családtörténeti téma és az emlékezetműködés életteli, árulkodó részletekben gazdag megjelenítése, de szikrázóan intelligens lélektani látlelet, a dokfilm műfaji és formai kereteit is továbbgondoló, többszörösen önreflexív alkotás, mely nem mellesleg magabiztos kézzel és szórakoztatóan vezeti végig nézőjét a saját színészcsaládja körüli, néhány kívülállót is durván beszippantó érzelmi labirintuson.

Sarah számára eleinte maga a forgatás kínálja 11 évesen elveszített, életvidám anyja megidézésének lehetőségét, de az Apáim története (sajnos a magyar cím igazi melléfogás) fokról fokra alakul át a többi családtag és ismerős emlékeit, véleményét firtató és ütköztető nyomozássá, melynek váratlan, bámulatra méltó dramaturgiai tudatossággal adagolt fordulatai a több mint másfél órás játékidő alatt végig fogva tartják az egyre érintettebb nézőt. És miközben fokozatosan középre tolódó színész apja narrációjában a felszín alatt élet és halál súlyos drámái sötétlenek elő, a legtöbb érintett egészséges öniróniával, sírva-röhögve kommentálja, és időnként zavarba ejtő őszinteséggel ragadja meg a lényeget. A múlt pontosan már nem rekonstruálható, de átélhető, Polley pedig kíváncsi, kíméletlen, vicces és okos detektív, riporter, rendező és szerkesztő, filmje pedig kihagyhatatlan, kötelező darab, mely még a végefőcím utánra is tartogat egy csöppet sem mellékes, kacagtatóan kínos fordulatot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11640