KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tini nindzsa teknőcök

Varró Attila

Teenage Mutant Ninja Turtles – amerikai, 2014. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Josh AppleBaum és André Nemec. Kép: Lula Carvalho. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Megan Fox (April), William Fichtner (Sachs), Will Arnett (Vernon), Whoopi Goldberg (Bernadette). Gyártó: Paramount Pictures / Nickelodeon Movies. Forgalmazó: UIP-Duna Film Szinkronizált. 101 perc.

 

Bő negyed százada, a posztmodern tömegfilm és a képregény-adaptációk termékeny párkapcsolatának hőskorában még senkit sem zavart, ha bumfordi bábfigurák játszottak szuperhősöket; a maszkos igazságosztóknak nem kellett kisebb planetáris katasztrófa, hogy kikeljenek az ágyból; nő pedig legfeljebb akkor juthatott főhős-szerephez, ha minimum egy antopomorf állatpartnerrel osztozott rajta, csillagközi kacsától mutáns óriáskenguruig. Ennek a boldog őskáosznak emblematikus szülöttei a tini mutáns nindzsateknősök: már csapatnevük is maga volt a színpompás trash-gyönyör és alkotógárdájuk röpke tíz népszerű képregény-év, egy kultikus televíziós rajzfilmsorozat és egy szerethetően idióta Golden Harvest mozitrilógia erejéig mindent ki is aknázott bizarr koncepciójukból. Eszement koruknak efemer bálványai voltak, röpke filmkarrierjüket még egy ezredfordulós komputer-animációs kísérlet sem tudta feltámasztani – mígnem a szellemzsarukkal és galaktikus őrzőkkel újjáéledő kikacsintós/komikus retró-hullám idén őket is kiöntötte a szennycsatornákból.

A Michael Bay égisze alatt elkészült reboot hosszas hercehurcák után végül maradt a régi alapképletnél: April, a férfinemre érzéketlen riporterlány négy pizzarajongó, génmutáns harciteknőc oldalán megmenti New Yorkot a gonosz Zúzó rémuralmától, amit árulkodó módon ezúttal a Sachs (ejtsd: szex) Industry képvisel. A mókás párbeszédek és önreflektív poénparádék azonban kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy ellensúlyozzák mindazon károkat, amiket a technoteknősök poszt-gollam fiziogniómiája és a harci jelenetek CGI-megalomániája okoz az egész alapkoncepciónak – mintha csak a Faster Pussycat, Kill, Kill! színes pornó-remake-jét néznénk, áramvonalas Vogue-modellekkel a főszerepben. Liebesman munkája unalomig száraz tésztája mindannak, amiből manapság egy megapic-et gyúrnak: 45 perces akciófinálé, megbízható önismétlés és Megan Fox fenékpanorámája – csak éppen az a sajtszag hiányzik nagyon feltétjéből, meg a bájos sületlenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11768