KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy szó mint száz: szerelem!

Szalkai Réka

Lang historie kort – dán, 2015. Rendezte: May el-Toukhy. Írta: Maren Louise Kaehne. Kép: Rasmus Vidabaek. Szereplők: Jens Albinus (Max), Norma Omega Mengers Andersen (Fillipa), Leonard Georg Antonakakis (Hugo), Nadia Auda (Gaest). Gyártó: Miso Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A dán film évtizedek óta sokat köszönhet az amerikai mozinak, és ez May el-Toukhy filmjénél sincs másképp. Akár a tengerentúli romkomok sorát is gazdagíthatná az alkotás, amely egy koppenhágai baráti társaság harmincas-negyvenes évüket taposó tagjainak történetét meséli el. Hősnője, Ellen a film elején az egyetlen szingli a csapatban, jobban mondva titkos szeretője van, Sebastien, aki viszont – szokás szerint – családos ember. Majd jön az esetlen Max (Jens Albinus, Lars von Trier egykori Főfőnöke), és Ellen pont addigra jön rá, hogy ő az igazi, mire az már majdnem késő. Mindemellett persze a barátok élete is alakul: akad válás, halál és születés is May el-Toukh rendezőnő filmjében, aki az eseményeket igen ügyesen olyan családi ünnepek, baráti összejövetelek köré szervezi, mint egy esküvő vagy épp egy névadó ünnepség. A jól sikerült forgatókönyvben sajnos akadtak előre sejthető poénok is (például a kutya eltűnése és a keresőhadjárat), mégis kiszámíthatóságuk ellenére jót tudunk mulatni a jeleneten, mint ahogy az egész filmen is.

Külön említést érdemel Trine Dyrholm figurája, aki leszbikus párkapcsolatban él és így két gyermek „apja.” Ő az a szereplő, aki görbe tükröt tart a többiek, főleg Ellen elé, amikor úgy érzi, nem a megfelelő irányban haladnak a dolgaikkal, miközben a saját élete se mindig alakul felhőtlenül. Az improvizációs színházon felnövő Dyrholm maximális természetességgel adja azt a figurát, aki sohasem hagyja, hogy a világ és a film leüljön. Alakja tele van emberséggel, és szeretettel, mint ahogy az egész film is. Az Egy szó mint száz: szerelem! minden társadalmi és politikai mondanivaló nélkül helyezi be történetét egy baráti társaság mikrovilágába, ahol a sértődések és nehéz pillanatok ellenére is összetartozás és elfogadás uralkodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12772