KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilenc élet

Varga Zoltán

Nine Lives – amerikai, 2016. Rendezte: Barry Sonnenfeld. Írta: Matt Allen, Gwyn Lurie és Caleb Wilson. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Szereplők: Kevin Spacey (Brand), Jennifer Garner (Lara), Christopher Walken (Grant), Malina Weissman (Rebecca). Gyártó: EuropaCorp / Fundamental Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 87 perc.

 

Talán egy macskaöltőnyi élet sem lenne elegendő ahhoz, hogy rájöjjünk, mit keres Kevin Spacey és Christopher Walken olyan filmben, amelyben még egy huszadrangú tévéprodukcióhoz szükséges inspirációt is nagyítóval kell keresni (leszámítva a kézenfekvő választ, miszerint „van az a pénz”). A családi vígjátékként hirdetett Kilenc élet főhősének lelke átmenetileg macskatestbe költözik, miután emberként kómába esik egy baleset következtében – Spacey így a lehető legkevesebb időt tölti a vásznon; máskülönben csupán a hangját adja cirmosalteregójának, akit valódi négylábú mellett számítógépes animáció próbál megformálni. A családi vígjátékok egyik legelhasználtabb kliséjének ágyaz meg a faramuci helyzet: Spacey egoista és gigantomán üzletembere – akinek már-már freudi magyarázatokért kiáltó rögeszméje, hogy megépítse Amerika legmagasabb felhőkarcolóját – „Mr. Szőrmókként” kénytelen bebizonyítani elhanyagolt feleségének és gyermekeinek, hogy valójában nagyon szereti őket.

A Kilenc élet a fantasztikumba csomagolt jellemfejlődést a beszélő állatok toposzával párosítva halmozza a kizsákmányolt előképeket, az Egy bozontos ebtől kezdve a Garfieldon át a Walken-figura által megidézett Távkapcsig; ám az alapvető probléma sokkal inkább az, hogy a film mindvégig humortalan és enervált: sehol egy ötletes vizuális poén, sehol egy tényleg szellemes riposzt. A családi közönség kiszolgálását pedig módfelett bántó gikszerek roncsolják: mert hát hol érdeklik a (gyerek)publikumot az intrikus üzleti manőverei, s egyáltalán hogyan vetődhet fel az egyik jóravaló szereplő öngyilkosságra készülésének(!) sejtetése? A Kilenc életet Barry Sonnenfeld rendezte, neki köszönhettük negyedszázada a remek Addams Family-filmeket. Újabb munkáját viszont legfeljebb csak az állatos vígjátékok szégyeneként fogják jegyezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12924