KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazánk

Gáti Péter

Magyarországról idehaza készített idegenforgalmi propagandafilmeket nézve, gyakran keserű a szánk íze. Tényleg ilyen a mi országunk? A jó ízek, a magyaros vendéglátás, a Balaton hűs habjai és más hasonló, turistacsalogató szlogenek képi aláfestése láttán többnyire nem ismerünk magunkra. Kétségtelen, hogy az idegenforgalmi reklám szempontjait szem előtt tartó kedvcsináló filmecskék nem szociológiai valóságfeltárásnak készülnek. A patikatisztaságú skanzenek, a cigányzenés hejehuják és a pusztai lovasbetyárkodások – made in Hungary – világa azonban alapvetően más, mint az itt élők Magyarország-önarcképe.

Bennünk milyen kép él a saját hazánkról? Milyen a honpolgárok Magyarországa, egy „belső használatra”, retusálás nélkül készült önarckép? Kis József egész estés dokumentumfilmje nem teljesen hiteles válasz erre a kérdésre. A felszabadulás negyvenedik évfordulójára készített alkotás ugyanis elsősorban reprezentatív körkép kívánt lenni, pátosz és büszkeség övezte eredmény-felsorakoztatás. Az elmúlt négy évtized szocialista építőmunkájának önérzettel vállalható momentumait számba vevő mozihíradó, ünnepi kiadásban.

A rendező munkájában a hazai élet sokszínű világát pásztázza, szót ejtve iparról, mezőgazdaságról, politikáról, sportról és művészetekről egyaránt. Természetesen ünnepelni sokféleképpen lehet, de ez a film is szemléletesen bizonyítja, hogy a fennkölt áhítat nem mindig célravezető. Talán élményszerűbbé vált volna ez az ünnepi filmes számvetés, ha díszes enciklopédia helyett tartalmas esszék, személyesebb hangvételű részletek értékes gyűjteménye rajzolná ki a mai Magyarország kontúrjait. Paks, a Győri Vagon- és Gépgyár, a dús búzatáblák, a Kis-Balaton, a Fesztiválzenekar, a Fogathajtó VB, a Lutheránus Világkongresszus és 1957. május 1., mint hazánkat jellemző valóságdarabkák a napi televíziós és újsághírek elszemélytelenített modorában kerülnek a vászonra.

Kis József filmje leginkább egy iskolai ünnepi műsorhoz hasonlít. Mintha egy percre sem merne megszabadulni az „emelkedettség” szorító, különleges alkalmakkor kötelezőnek vélt egyenöltözékétől. Ilyen szellemet árasztanak a film képsorai, a vágások, az elhangzó obligát versek és szövegek is.

Végeredményben mindaz, amit látunk, a mi hazánkról és hozzánk, állampolgáraihoz szól, de – függetlenül a széksorok és a vászon közötti tértől – három lépés távolságról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6146