KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Buhera mátrix

Csillag Márton

Buhera mátrix – magyar, 2007. Rendezte: Márton István. Írta: Litkai Gergely. Kép: Márton Balázs. Szereplők: Bánki Gergely (Geri), Tóth Orsolya (Zsófi), Hollósi Frigyes (Tibi), Badár Sándor (Kopasz 1), Szabó Győző (Kopasz 2). Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 80 perc.

 

Az azonos szereplőkkel, esetleg hasonló figurákkal forgatott vagy egyszerűen közös témát körbejáró kisfilmek szoros egymásutániságát a szakirodalom szkeccsfilmnek, vagy még találóbb kifejezéssel élve epizódfilmnek nevezi. Egy ilyen filmet rendszerint több ember rendez, így epizódonként nemcsak új történettel ismerkedhetünk meg, de az előzőtől eltérő rendezői látásmóddal is, a téma adott direktorra jellemző, egyéni hangú megközelítésével.

Szerkezetét tekintve a szkeccsfilmes hagyományokat követi a leginkább színházi tévéközvetítések és szappanoperák rendezőjeként ismert Márton István filmje is, csakhogy a Buhera mátrixban bemutatott három epizód között nincsen hangnemváltás, az erőltetetten szellemes narráció pedig mindvégig változatlan – pontosabban változatlanul esetlen. Az első jelenségre kézenfekvő a válasz: mivel mindhárom történetet Márton rendezte, nincsen köztük stílusbeli különbség, így aztán a film sorsa a sebesen összetákolt – és éppen ezért gyenge – kerettörténet összetartó erejére van bízva. Miért pont ezt a három epizódot kell végignéznünk Litkai Gergely, a magyar stand-up comedy önjelölt királyának életéből? Miért kell egyáltalán egyetlen epizódot is végignéznünk Litkai életéből? Erre csak egyetlen frappáns válasz lehetne: ha végignevetnénk a filmet. Márton és Litkai a mindennapi kis magyar buherát akarja kiröhögtetni, de ahogy teszik, az éppolyan gagyi munka, mint amin ironizálni szeretnének.

A második jelenségre szintén nem nehéz választ találni: a jól időzített mondatokra, óvatosan elhelyezett poénokra épülő stand-up comedy műfaja csak nehezen ültethető át filmre, és ha az ember egy az egyben a sztorik képes illusztrációjaként kívánja megoldani a feladatot, nem is járhat sikerrel, hiszen a narráció még egy Malick- vagy Scorsese-filmben sem helyettesítheti a gondosan felépített képi elbeszélés erejét. Ráadásul Woody Allen sem úgy ír forgatókönyvet, hogy három közönségkedvenc történetét egy laza szállal összefűzi, majd imádkozni kezd, hogy a poén a vásznon is működjön, hanem perverz magasságokba csap és csehovi mélységekbe ás, hogy akár egy pofonegyszerű történetet is kellő részletgazdagsággal tálaljon, és könnyedén hozza helyzetbe szereplőit.

A Buhera mátrix ezzel szemben szinte kizárólag bulvárfilmes mélységeket tartogat a nézők számára, és nagy lendülettel simul bele a „sit-down tragédiák” sorába.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8959