KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marcela

Margitházi Beja

Marcela − cseh, 2006. Rendezte: Helena Trestikova. Kép: Vlastimil Hamernik, Jan Malír. Szereplők: Marcela Haverlandova, Ivana Haverlandova, Jiri Haverland. Gyártó: Negativ. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 82 perc.

 

Amikor Helena Trestikova 1980-ban hat házaspár életét elkezdte filmezni, még nem sejtette, hogy ajándékba megkapja egy hetedik dokumentumfilm lehetőségét is. A 26 éven át követett sorsokról a cseh televízióban is sikerrel futó Marriage Stories (Házastárs történetek) sorozat mellett fokozatosan fejlődött önálló projektté az alig egy év után elvált Marcela életének „filmje”, amelynek forgatókönyvét a továbbiakban kudarcok sorozata és egy váratlan tragikus esemény alakította. A country-zenéért és lovakért rajongó, vágyait és világlátását tekintve igen egyszerű és átlagos prágai fiatalasszonnyal a továbbiakban ugyanis olyan dolgok történtek, melyek jócskán meghaladják egy egyszerű és átlagos fiatalasszony tűréshatárát.

A filmnek így jóformán csak rögzítenie kell a reflexiókat, és Trestikova empatikusan, de következetesen a háttérben maradva dokumentál: minden fontos fordulat után meglátogatja szereplőjét, kérdez, ha az nyílni látszik, és hallgat, ha annak érezhetően elfogynak a szavai. Nem is kell sokkal többet tennie, mivel a long-term dokukban (lásd a Michael Apted által 1970-ben átvett és a mai napig folytatott, néhány angol gyerek életét hét évente filmező Up-sorozatot) az idő amúgy is látványosan múlik. A Marcelában mindennek a banális (a 80-as évek horgolt gyermeksapkái és dauer-divatja vagy a 90-es évek baseballsapka- és hátizsák-őrülete) és megrendítő oldala egyaránt megmutatkozik: bár hősnőnk vágyai (lakás, társ) majd két évtizeden át változatlanok, a szemünk előtt, snittről snittre kopik ki a naivitás, a dohányzástól érdesedik a hangszín, a szülésektől és otthonüléstől megereszkedik a test. A többi már Trestikova arányérzékén múlik, ő pedig láthatóan nem csak ahhoz ért, hogy jókor jó helyen álljon a kamerájával, hanem ahhoz is, hogy mikor kell kikapcsolnia azt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9708