KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sanghaj

Tosoki Gyula

Shanghai – amerikai–kínai, 2010. Rendezte: Mikael Hafström. Szereplők: John Cusack, Gong Li, Ken Watanabe, Chow Yun-Fat. Forgalmazó: Pro-Video. 101 perc.

A híres producerek, a sokáig tévedhetetlennek hitt Weinstein fivérek az elmúlt években több balsikerű vállalkozásba fogtak. Jóllehet az Oscar-osztáson változatlanul jól teljesítettek (lásd A király beszédét), de emellett akadt néhány fiaskójuk is: alig ocsúdtak fel abból a sokkból, amit az – egyébként kiváló – A szabadság határai című filmjük piaci fogadtatása szült, máris jött a következő megpróbáltatás. A Sanghaj című monstreprojekttel a Weinstein család és Mikael Hafström vendégdirektor (Könyörtelenek) az ezredforduló Casablancáját kívánta megalkotni, de bizonyos politikai, pénzügyi és – nem utolsósorban – művészi problémák miatt ez nem sikerült.

A film 1941-ben játszódik, amikor Japán már megszállta Kínát, de még nem támadta meg az Egyesült Államokat. Sanghaj afféle területenkívüli státuszt élvez, a szektorokra osztott városban egyszerre képviselteti magát az amerikai, a német és a japán nagypolitika, és az összegubancolódott erővonalakat tovább kuszálja a kínai földalatti ellenállási mozgalom működése. A zűrös viszonyok között egy újságírói álcát öltő amerikai ügynök nyomoz társának halála után, és eközben nem csupán egy világméretű konspirációra lel, de a szerelemre is rátalál. (Megjegyzendő, hogy a csodálatos Gong Li – a nyolcvanas–kilencvenes évek kínai modernizmusának fétisszínésznője – lehengerlő a végzet asszonyaként.)

A Sanghaj legnagyobb erénye a pazar látvány, problémája viszont a nehézkes cselekményvezetés: rendre új és újabb figurák, konfliktusok, motívumok bukkannak fel, és néha komoly gondot jelent eligazodni az események labirintusában. Tudvalevő, hogy a káosz és a zavarodottság ábrázolása nem feltétlenül zavaros és kaotikus ábrázolást kíván meg, a Sanghaj készítői viszont egyes pillanatokban nem tartották magukat ehhez az aranyszabályhoz. Pedig úgy fest, hogy csak néhány mellékszálat meg toldalékfigurát kellett volna kiiktatniuk, és sokkal működőképesebb dramaturgia szerkezetet alkothattak volna. Kevés hiányzott ahhoz, hogy egy moziklasszikust teremtsenek, de végeredményben a Sanghaj nem csak a noir-jellege miatt emlékeztet sokkal inkább Soderbergh ellentmondásos Casablanca-imitációjára (A jó német), mint magára a Casablancára.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10666