KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holdfény a csatorna felett

Harmat György

 

„Mire megvirrad”, eljő a kocsmába a lány, a gazdag Loretta. A hajnali pillanat a legalkalmasabb: meglátnia és megszeretnie a súlyos titkot hordozó, szegény dokkmunkást, Gérard-t, akitől egy világ (és a forgatókönyv) választja el. Később – a „ködös utakon” autózva – Gérard megkérdi: „Mit lát? A kikötő mocskát? Ezt a szennyi? „Hol itt a szenny?” – kérdez vissza Loretta. Valóban. Hol itt a szenny? A koszlottság festői. Ünnepélyes kameramozgások biztosítják a szállongó szemét felemelkedését az esztétikumba. Párás fényképezés és szívszaggató melódiák.

Beineix a pályakezdő Díva (1980) és a zajos sikerű Betty Blue (1986) közt félúton úgy vélte, a pompás formaérzék, a giccs stílussá fokozása elég a Nagy Művészethez. Hát ahhoz ugyan nem, de egy élvezhető mozidarabhoz igen. Annak, aki mosolyogva elfogadja, hogy itt minden moziból van és semmi nem életből. Meglepődünk, mikor meglátunk egy hordozható sztereórádiót: a 30-as években hittük magunkat. A költői realizmus eltúlzott külsőségei, a ponyvaregények fordulatai is ezt sugallták. Legfeljebb a szexualitás, az erőszak és némely filmeszköz nyolcvanas évekbeli. Beineix „csatornájában” megterem a kivételes képi bravúr (a kézfejet átfutó sugár vízszintesbe fordul, és ajtó alatti fénycsíkká alakul), sőt egy-egy pillanatra még a poézis is (vérpiros tócsa az utcakövön).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1353