KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alvajárók

Turcsányi Sándor

„Én azért szeretem jobban a cicákat, mint a kutyákat, mert rendőrmacskát még nem láttam”. Antimiliciózus cirmosrajongók végső érve száll pokolra szemünk előtt, számos egérpusztító és néhány kétlábú (olyan emberfélék) társaságában. Mert bizony hogy van kíbercicvarek is. Nem is akármilyen. Rémes. Ami persze a film alapjául szolgáló regény szerzőjének neve hallatán – Stephen King – legalábbis alapkövetelmény kell hogy legyen. Az alkotók sem távolodnak el a thriller-király szellemétől: rémes a film is. De ezen az sem látszik segíteni, hogy a hektikus temetőőr szerepében maga a híres ember jelenik meg. Majdnem olyan jó színész, mint író. Rajta kívül ijesztget még ÚjHollywood számos másodosztályú rendezőhíressége (Joe Dante, John Landis... ilyenek), és még számosabb szokvány ajakrángató, fejét kevéssé barátságos, viszont annál bárgyúbb plasztikszörnnyé növesztő harmadosztályú színész.

A rémtörténet pedig: alvajáró csonka család (anyuka + kamaszfiú) kimerítő szeretkezéseiktől megéhezve vacsorázni készül. A tervbe vett (és eddig jól bevált) menü: szűzlány hasábburgonyával. Ám de jön a rendőrmacsek és beleköp a levesbe.

Egyébként kocsiajtó-csapkodás, rohangálás, ezernyi, már jói ismert s unt gyilok – a fültől fülig döfött tű épp a Freddyből játszik vissza (vagy oda) –, míg az utolsó szörny is jobblétre nem szenderül. Szenderülne a néző is, de mennyire, viszont a jobblét Magyarországon ma még csak ködös ígéret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=514