KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Admirális

Pápai Zsolt

Admiral – amerikai, 2008. Rendezte: Andrej Kravcsuk. Írta: Vladimir Valutszkij. Kép: Alex Rogyionov és Igor Grinyakin. Zene: Gleb Matvejcsuk. Szereplők: Konsztantyin Kabenszkij (Kolcsak), Elizaveta Bojarszkaja (Anna), Szergej Bezrukov (Kappel), Vladislav Vetrov (Timirev), Anna Kovalcsuk (Szofija). Gyártó: Film Direction / Dago Productions. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 124 perc.

 

Az 1920-ban kivégzett Alekszandr Kolcsak, a cári Oroszország (ellen)tengernagya, a polgárháborúban az antibolsevista koalíció főparancsnoka sokáig a történelmi emlékezet páriája volt. Rehabilitációja az ezredfordulón kezdődött a Legfelsőbb Bíróság ítéleteivel és szobrainak felállításával, majd 2005-ben az általa felfedezett és róla elnevezett – ámde a harmincas években átkeresztelt – Kolcsak-szigetek nevének visszaállításával tetőzött. A rehabilitációs folyamat része néhány vaskos monográfia és a 2008-ban készült – „az orosz Titanic”-ként emlegetett – látványos, nagy költségvetésű (16 millió dolláros) filmeposz is. A Titanic-hasonlatot az magyarázza, hogy Andrej Kravcsuk rendező nagy hangsúlyt fektet az akciók és a melodráma-elemek keverésére. A film első felében pazarul teljesít – példás rendben váltják egymást a harci szekvenciák és az érzelmesebb jelenetek –, a második részben viszont elgyengül. A CGI-effektekkel erősített akciók látványosak, feszültek, korszerűek (az expozíció bármely hollywoodi megapic díszére válna), a játékidő előrehaladtával azonban kiütközik, hogy mennyire ódivatú a film dramaturgiája.

Nem válik a film javára az ellentmondásos személyiségű Kolcsak glorifikálása sem. Kravcsuk egyfelől hűségesen leköveti a valós eseményeket (és nem csupán a történelmi eseményeket: a Kolcsak és egyik tisztjének felesége között szövődő szerelem például már a maga korában legendássá vált); másfelől minden olyan információt elhallgat, ami szeplőt ejthet hőse becsületén vagy megkérdőjelezi az általa képviselt célok tisztaságát (egy szó sem esik az 1918 novemberi eszer–mensevik alkotmányozó gyűlés tagjainak Kolcsak által elrendelt kivégzéséről, vagy a fehérek rablóakcióiról, amelyek végül a lakosság széles tömegeit a bolsevikok mellé állították). Az új Oroszország új hősöket keres, de csak a történelem kozmetikázásával talál rájuk. Akár a szovjethatalom idején.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9898