KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az adósság

Baski Sándor

The Debt – brit-amerikai,2010. Rendezte: John Madden. Írta: Matthew Vaughn, Jane Goodman és Peter Straughan. Kép: Ben Davis. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Helen Mirren (Rachel), Jessica Chastain (fiatal Rachel), Sam Worthington (David), Marton Csokas (Stephan), Jesper Christensen (Dr. Bernhardt). Gyártó: Marv Films / Pioneer Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 114 perc.

A Spielberg-féle München, ha csak távirati stílusban is, de a kémthriller kulisszái mögött felvetett pár izgalmas kérdést az államilag szponzorált bosszúállás morális dilemmáiról. Két évvel késõbb – nyilván a film sikere által inspirálva – elkészült a hasonló témát boncolgató izraeli Ha-hov. A flashbackekben feltáruló történet szerint 1965-ben három fiatal Moszad- ügynök elfogta Berlinben az egyik leghírhedtebb náci háborús bûnöst. A férfit Izraelbe szállítani nem, csak megölni tudták, de így is hõsökként tértek haza. Csak 30 évvel késõbb derül ki, hogy nem minden úgy történt, ahogy elmesélték, a nyugdíjas korú ex-ügynökök így kénytelenek saját kezûleg elvarrni a szálakat.

Az amerikai remake többnyire hûen követi az eredeti cselekményét, az információkkal azonban jóval bölcsebben gazdálkodik. Ebben a verzióban a nézõk csak késõbb értesülnek arról, hogy pontosan mi is történt abban a berlini lakásban, ennél fogva sokkalta feszültebbek mind a múltban, mind a jelenben játszódó epizódok, az ügynökök viszonyát ráadásul egy szerelmi háromszög is bonyolítja. John Madden rendezõ jó érzékkel keveri a kamaradrámát a lassú folyású thrillerrel, így a színészeknek – legfõképpen Helen Mirrennek és a fiatalkori énjét alakító Jessica Chastainnek, illetve a „Birkenau sebészét” megformáló dán Jesper Christensennek – bõven jut tér a kibontakozásra.

Az izraeli eredetihez hasonlóan Az adósság is csak annyit moralizál, amennyit a mûfaji keretek még lehetõvé tesznek, a fõszereplõkkel ellenben jóval kritikusabb. A Ha-hov ügynökei tragikus hõsök, akik saját lelki békéjüket áldozzák fel önként a haza érdekében, míg Madden változatának szereplõi kevésbé idealizáltak. Õk a közös hazugsággal inkább saját magukat mentik, ezért is hitelesebb a késõbbi meghasonlásuk. A Ha-hov példaképeket állít a nézõi elé, Az adósság gyarló, emberi figurákat – nem kérdés, melyik változat az izgalmasabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10858