KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Morituri

Pápai Zsolt

Morituri – amerikai, 1965. Rendezte: Bernhard Wicki. Szereplők: Marlon Brando, Yul Brynner, Janet Margolin. Forgalmazó: Fantasy Film. 119 perc.

Az 1945 utáni két évtized legjelentősebb német rendezőjét, Bernhard Wickit a zseniális A híd, valamint a Malachiás csodája című filmjei után Hollywoodba csábították a Fox producerei. A direktor új munkája jelentős költségvetéssel és fajsúlyos sztárokkal készült háborús thriller lett, amely játékideje első felében sokszálú suspense-dramaturgiájával lepi meg a nézőt: a német naszádra  delegált, angoloknak dolgozó álnáci (Brando) feladata megszerezni a szövetségesek számára az értékes rakományt, úgy, hogy közben nemcsak a kapitány és a legénység ellenszenvével, de a rohamosan fogyó idővel is meg kell birkóznia. Ez az alapszituáció annyira erős, hogy a film első fele rogyadozik a feszült pillanatoktól, mindazonáltal Wickinek nem sikerült újabb mesterművet alkotnia. Talán azért, mert a forgatókönyv egyfelől túlírt, másfelől kevéssé kidolgozott (érthetetlen például, hogy miként sikerül a briteknek olyan könnyen feljuttatniuk egy ügynöküket a szupertitkos akcióra induló német hajóra, továbbá az sem logikus hogy – már a küldetés megindulása után – miért terhelik meg a nácik hadifoglyokkal a hajót).

Problémát jelent az is, hogy az idővel elő-előtolakodó, a háború értelmetlenségéről, az ember elaljasulásáról szóló, didaktikus mondatok fenemód műfaj-idegenek, és így sokat visszavesznek a feszültségből. Ám a film szerencsére végül mégsem süllyed érdektelenségbe, aminek a fő oka a figurák motivációval folytatott játék, pontosabban ezen motivációk és szerepek folytonos újraírása. A Yul Brynner által alakított hajóskapitány drámája hajszálra van attól, hogy valóban megrendítsen – Bernhard Wicki a figura rajzával részlegesen szakít a második világháborúban szolgáló német katonák sztereotip hollywoodi ábrázolásával.

Extrák: előzetesek, filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10895