KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Anonymus

Huber Zoltán

Anonymus – amerikai, 2011. Rendezte: Roland Emmerich. Szereplők: Rhys Ifans, Vanessa Redgrave, David Thewlis. Forgalmazó: SPHE. 124 perc.

Az összeesküvés-elméletek egyszerű trükkre épülnek – mindig tartalmaznak egy olyan apró, akár tudományosan is vizsgálható ténymagot, amely áttételesen hihetővé varázsolja a köré épített, elképesztő fantazmagóriákat is. A nagy angol drámaíró, William Shakespeare életrajza is hemzseg az izgalmas kérdőjelektől, így aztán nem véletlen, miért izgatják a szerzőiségét kétségbe vonó spekulációk ily kitartóan a közönség fantáziáját. Az Anonymus e feltételezések közül is a legszövevényesebbet, a híres „Oxford-teóriát” zsákmányolja ki – a Da Vinci-kódot megszégyenítő hatásvadászattal.

John Orloff forgatókönyvíró nem elégedett meg az önmagában is hajmeresztő ötlet szimpla feldolgozásával, hanem biztos, ami biztos alapon gigászi konspirációvá növesztette az elméletet, és Oxford urát, a halhatatlan drámák vélt szerzőjét, Edward de Vere grófot az angol királyi udvart behálózó, titkos hatalmi harcok legfontosabb főszereplőjévé avatta. A sztori brazil szappanoperákat megszégyenítő, észveszejtő fordulatokkal dolgozik, miközben ellentmondást nem tűrve zárójelezi a valós történelmi tényeket, a logikát, de még a józanész alapvető törvényszerűségeit is. Roland Emmerich rendező meglepő módon ezúttal végül nem rombolja le a várost, ellenben az önirónia határáig csavarja a „szenzációs” szálakat, és akaratlanul is közröhej tárgyává teszi a szerzőiséggel kapcsolatos, további kutatásokat.

A széteső, sokszor követhetetlen narráció, a számítógép generálta látványos városképek, a tarka jelmezek egy ezer sebből vérző, ellentmondásokkal terhelt történetet próbálnak hitelessé varázsolni – de a szerelemmel, árulással, szexszel és vérrel felfokozott események kíméletlenül aláhúzzák a mű kongó ürességét. A szórakoztatásért Emmerich szinte minden vásári trükköt bevet, de eközben sajnos túl komolyan veszi magát, és megpróbálja szenzációs leleplezésként tálalni a döbbenetes lózungokat. Ha mindez komédia lenne, akár nevethetnénk is rajta. De Shakespeare, mint olcsó bulvárhős? Ez inkább tragédia!

Extrák: audiókommentár a rendezővel és a forgatókönyvíróval; kimaradt jelentek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11062