KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Torrente 4­

Huber Zoltán

Torrente 4­ – spanyol, 2011. Rendezte és írta: Santiago Segura. Kép: Teo Delgado. Zene: Roque Baños. Szereplők: Santiago Segura (Torrente), Javier Gutiérrez (Solís), Goyo Jiménez (Rocamora). Gyártó: Antena 3 / Amiguetes. Forgalmazó: PARLUX Entertainment. Szinkronizált. 93 perc.

A José Louis Torrente névre hallgató hájas bunkó olyasféle népi szimbólum a spanyol közönség szemében, amelyhez nálunk talán csak az „Ízirájder, öcsém!” csibészei hasoníthatók. A két kultusz között azonban óriási különbségek feszülnek, hiszen míg a mi Üvegtigrisünk kifejezetten a magyar közönség édesbús önsajnálatára épít, addig a hispán antihőst igen komoly társadalomkritikai hátszél hívta életre. Santiago Segura színész-író-rendező 1998-ban alkotta meg ezt a fasiszta, nőgyűlölő, homofób szörnyet, akivel kíméletlenül görbe tükröt tarthatott a mediterrán országban tovább élő beteges nacionalizmusnak, hímsovinizmusnak és idegengyűlöletnek. A borotvaéles abszurd azonban annyira jól működött, hogy sajnos Torrente figuráját is elcsábította a pénz szörnyű démona: az első rész kritikai- és közönségsikere után immár három, egyre harmatosabb színvonalú folytatást passzíroztak ki magukból a jobb sorsra érdemes alkotók.

A minőségi romlás oka nem kizárólag a bevált recept ötlettelen újrázásában keresendő. Segura egyre kevésbé veszi komolyan a kritikai éleket, és bármiféle parodisztikus szándék nélkül, kizárólag az olcsó élvezet kedvéért hempergőzik meg a butaság legmélyebb bugyraiban. A negyedik részben is megkapjuk a vaskos beszólásokat, illetve a figura undorító szokásainak újabb mélységei tárulnak fel – ezek az alpári viccek azonban dramaturgiailag már a semmiben lebegnek, és nem böknek oda a spanyol társadalom defektusainak, de az univerzális emberi butaságnak sem. A film az okos irónia helyett inkább csak élősködik a beteges és durva jelenségeken, közben pedig a spanyol sport- és bulvárvilág színe javát is felvonultatja. A Torrente negyedik része a sziporkázó jutalomjátékok hangulatát kívánja árasztani, de szándékai ellenére leginkább a szánalmas rókabőrök gyűjteményét gyarapítja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11099