KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az embervadász

Kovács Marcell

Manhunter – amerikai, 1986. Rendezte: Michael Mann. Szereplők: William L. Petersen, Kim Greist, Joan Allen. Forgalmazó: Mirax. 117 perc.

Amikor Graham nyomozó felkeresi hófehér cellájában Hannibal Lecktort (ebben a filmben nem Lecter), a párbeszéd alatt a szereplők arcát váltogató kép Grahamet is rácsok mögött láttatja, a pszichopata sorozatgyilkos tükörképeként. Michael Mann remekművének központi témája az a rettenetes felismerés, ahogy a gyilkost hajszoló nyomozó felfedezi a saját magában rejtőző szörnyeteget. Grahamnek profilozóként azonosulnia kell a gyilkossal, az áldozatok fotóit és családi videóit bámulja, a képek alapján igyekszik megismerni a gyilkos személyiségét. Mann bravúrosan vonja be a nézőt ebbe a folyamatba. Az erősen stilizált képi világ, a hirtelen vágások, a vakító színek és a fenyegetően morajló szintetizátorzene (Iron Butterfly) beszippant a film valóságába. Az érzékszervi receptorok megbolondulnak, a bizarr állatkórházi jelenetben az alvó tigrist simogató kéz látványának hatására szinte érezzük a selymes szőr tapintását és a vadállat leheletének melegét.

Az embervadásznak négyféle kópiája elérhető a nemzetközi dvd/Blue-ray forgalmazásban, ezek hosszban alig párperces eltérést mutatnak, fontos és kevésbé fontos rövid jelenetekben különböznek. A most megjelent változat megegyezik a hét évvel ezelőtti hazai kiadással (Petersen magyar hangja a Helyszínelőkben is hallható Forgács Péter). Aki teheti, őrizze meg a mozikópiával azonos régi tévés, videós verziót (Sörös Sándor szinkronjával). A most megjelent változat tompít a film élén, tartalmaz ugyanis egy lényeges plusz-jelenetet, amelyben Graham a feleségével kapcsolatuk fontosságáról elmélkedik a szállodában, és ezzel a film a normalitás felé húz. Kimaradt viszont a nyomozó zavart lelkivilágának megértéséhez kulcsfontosságú monológ a gyilkos iránt érzett szimpátiájáról („Gyerekkorában kezdődött… Vérzik a szívem azért a gyerekért, valaki szörnyeteget csinált belőle”). A borítókép becsapós, a gyilkos mellkasnyi Vörös sárkány-tetoválását Mann túl harsánynak találta, és az utolsó pillanatban minden felbukkanását kiirtotta a filmből, ennek ellenére sok külföldi kiadás is ezt a képet szerepelteti a dobozon. Az viszont kifejezetten a hazai forgalmazó trehánysága, hogy az ismertető szöveg Fogtündért emleget, holott ebben a változatban a magyar szöveg Csorbafogúnak nevezi a gyilkost.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11131