KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

GETT - Válólevél

Barkóczi Janka

Gett – izraeli-francia-német, 2014. Rendezte és írta: Shlomi Elkabetz, Ronit Elkabetz. Kép: Jeanne Lapoirie. Szereplők: Simon Abkarian (Elisha Amsallem), Gabi Amrani (Haim), Dalia Beger (Donna Aboukassis), Shmil Ben Ari (Ya'akov Ben Harouch). Gyártó: Riva Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 115 perc.


A válás sehol sem könnyű sport, de különösen Izraelben nem az. Nőként kilépni a házasságból itt több mint merész vállalkozás, hiszen nem elég a polgári procedúrán átvergődni, a valódi törvényesítésre szigorú, három tekintélyes rabbiból álló rabbinikus bíróság előtt kerül sor. Mivel a bírák feladata, hogy mindent megtegyenek a katasztrófa elkerülése érdekében, előbb megpróbálják összebékíteni a feleket, majd kizárólag nyomós indokkal, mindkét fél beleegyezésével adják áldásukat a döntésre. Amikor a férj végül rituálisan asszonya kezébe helyezi a get-et, vagyis a válólevelet, a kötelékek hivatalosan is megszűnnek, a nő pedig ismét szabad és mások számára is elérhető lesz. Amennyiben azonban a férfi valamilyen okból megtagadja a get kiadását, következik a hosszú és fájdalmas procedúra, és elkezdődik Ronit Elkabetz és Shlomi Elkabetz filmjének tulajdonképpeni története. 


Az izraeli film fenegyerekeinek számító rendező testvérpár erősen motivált, magnetikus kamaradrámát kreált egy lappangó társadalmi probléma köré. A hivatal vigasztalan szobáiba kényszerített szereplők, a Mózes és Izrael törvénye szerint ítélkező joviális bírák, az elhidegült házaspár és a kínos helyzetben vergődő beidézett tanúk folyamatos feszültségben keringenek a megoldhatatlannak tűnő probléma körül. A kiüresedett kapcsolat, az eltűnt vagy éppen sohasem létezett szerelem itt nem lehet elég nyomós érv a vallás hagyományai szerint létrejött viszony felbontására, ehhez mindenképp valami jóval racionálisabb, sokkal kézzelfoghatóbb indokot kell találni. A film főhősét, az elkeseredett asszonyt maga Ronit Elkabetz alakítja hihetetlen átéléssel, körülötte pedig sorra tűnnek fel a régió karizmatikus kortárs színészikonjai. Jelenlétük súlyos és hiteles, így az ábrázolt helyzet annak ellenére érdekes marad, hogy a zátonyra futott frigy részleteiről a gyakorlatban nem sok derül ki.  


Mivel az izraeli film kiapadhatatlan forrása az önkritikus, vagy éppen önironikus gesztusoknak és alkotásoknak, a házasság témájához kapcsolódva is számtalan ilyen mozgókép született. Aki a Válólevél után valamilyen okból kedvet érez ahhoz, hogy jobban elmerüljön a kérdésben, ráadásul nem bánja, ha hátulról halad előre, az folytathatja például az önképzést Menahem Golan Ketubah (2008) című filmjével, amely – ezzel ellentétben – éppen a házassági szerződés intézménye körül fut le hasonló köröket.  




A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11980