KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bérhaverok

Huber Zoltán

The Wedding Ringer – amerikai, 2015. Rendezte: Jeremy Garelick. Írta: Jay Lavender. Kép: Brad Lipson. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Kevin Hart (Jimmy), Josh Gad (Doug), Affion Crockett (Reggie), Kaley Cuoco (Gretchen). Gyártó: Miramax / LStar Capital / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált 101 perc.

Ahogy a fiatalság társadalmilag elfogadott felső korhatára fokozatosan kitolódik, úgy változnak a felnőtté válás szimbolikus beavatási rítusai. Az álomgyári komédiák érzékenyen követik a trendeket, az érettségi bankettek és kerek szülinapok mellett mostanság az esküvőből faragnak életszakasz-záró erőpróbákat. A szigorú menetrendet követő eseményre készülni kell, a buktatók leküzdésével hőseink a hagyományos értékek fontosságára bukkannak és boldogan tagozódnak be a közösség üdvözítően szabályos rendjébe. A násznagy könnyfakasztó beszéde központi eleme e törzsi szertartásnak, a nagybetűs életbe a barátok támogatása nélkül nem léphet át a jelölt. Akinek pedig egyetlen igaz cimborája sincsen, az kénytelen felbérelni néhányat.

A pénzért vásárolt esküvői haver ötlete tulajdonképp a Micsoda nő! sajátos parafrázisa. Magányos vőlegényünk és a szívélyességét prostituáló profi között szerelem helyett igaz barátság szövődik, mely a megváltást jelenti számukra. A túlsúlyos fehér és a nagydumás fekete férfi a hozzájuk csapódó lúzerekkel bizarr dacszövetségre lépve végül nemet mond a WASP-menyasszony képviselte merev és felszínes életmodellre. A film így akár a hagyományos család-ideál frappáns kritikájaként is működhetne, a maró szatíra sajnos elmarad.Pedig alkotóink néha egészen ígéretes irányokba indulnak. A nonkonform felhangok mellett a küldetés-mozik és szélhámosfilmek elemei is felderengenek. Mindez azonban kevés az üdvösséghez, a jópofa mozis utalásokat leszámítva inkább kiszámítható biztonsági játékot kapunk. A sztori és a figurák elnagyoltak, a két lábon járó sztereotípiákkal nehéz hatásos poénokat puffogtatni. Maradnak hát az öncélú, buta fizikai gegek, a kötelező pofára esések. Hősünk péniszét leharapja egy kutya és a nagymama is felgyullad, a másodkategóriás futószalag-produkciók gettójából végül nem sikerül kitörni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12155