KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A (sz)ex az oka mindennek

Huber Zoltán


Sleeping with Other People – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Leslye Headland. Kép: Ben Kutchins. Szereplők: Alison Brie (Lainey), Jason Sudeikis (Jake), Natasha Lyonne (Kara), Amanda Peet (Paula). Gyártó: IM Global / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 103 perc.

A szex és a szerelem az amerikai fősodor romantikus komédiáiban újabban egymást kizáró, oximoron jelenségként bukkannak fel. Hőseink egymásra találásához mostanság a testi vágyak legyőzésén keresztül vezet az út. A szabados nemi élet mintha valami kóros állapot lenne, míg a gyógyulás egyetlen lehetőségét a monogám párkapcsolat utópiája jelenti. A honi forgalmazó a hajmeresztő magyarítással akaratlanul is a lényegre tapintott: a friss műfaji darabok többségében tényleg a szex az oka mindennek. Ennél mélyebbre fúrni és e közhelyes tételmondat mögé pillantani viszont csak a legritkább esetben sikerül.

Független finanszírozás és egy női író-rendező a kamera mögött. Ha nem vétené el lépten-nyomon a ritmust, a szex, szerelem, gyengédség laza ütköztetéséből a Schumer-Apatow együttműködés testvérmozija is kisülhetne. A Lánybúcsút jegyző Leslye Headland ezúttal sem képes felülemelkedni a lazának szánt, ám többségében inkább kínos és erőltetett vicceken és szituációkon. A figuráknak szinte mindenről „az” jut az eszükbe, a jellemző vonások és személyes drámák így szépen elsikkadnak, a néző pedig nem nagyon tud azonosulni senkivel. Az egykori partnerétől elszakadni képtelen nő és a szexfüggő férfi kölcsönös testi tilalomból szárba szökkenő románca súlytalan marad.

Headland a hőseiről, a párkapcsolatokról és a nemek közötti viszonyrendszer változásairól sem képes semmi érdekfeszítőt mondani. Az igyekezet egyértelműen érezhető, a szatirikus és felszabadultnak szánt hangvétel önmagában mégsem helyettesítheti az élethű karaktereket. A színészekre ellenben nem lehet panasz, a remek epizodisták mellett a főszerepekre is sikerült egy izgalmas párost találni. Alison Brie tehetséges színésznő, Jason Sudeikis pedig akkor is vicces, ha csak néz maga elé. Nagyrészt rajtuk múlik, hogy minden hiányossága ellenére nem nagyon lehet haragudni a filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12429