KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy tökéletes nap

Huber Zoltán

A Perfect Day – spanyol, 2015. Rendezte és írta: Fernando León de Aranoa. Kép: Alex Catalán. Zene: Arnau Bataller. Szereplők: Tim Robbins (B), Benicio Del Toro (Mambrú), Olga Kurylenko (Katya), Mélanie Thierry (Sophie). Gyártó: Mediapro / Reposado Producciones / TVE. Forgalmazó: Mozinet Kft. Szinkronizált. 106 perc.

 

Kötelet szerezni nem különösebben nagy kihívás, kivéve mikor a balkáni polgárháború kilátástalanul kusza útvesztőjében van szüksége rá az embernek. Nemzetközi segélyszervezetnél dolgozó hőseink egy távoli bosnyák falu egyetlen kútjából szeretnének egy felpüffedt hullát kihúzni, ám egy feje tetejére állt világban a hétköznapi kihívások is szürreális tragikomédiává válhatnak. A háború örült logikája bőven túl van a józan ész határain, a keserédes szatíra így jobb híján a nevetés és az emberség ellenszereit kínálja.

Az erőszakosan központosított diktatúrából egyre lazább föderációs demokráciává változó Spanyolországban korántsem áthallások nélküli a délszláv helyzet vizsgálata. Nem lehet elég sokszor elmondani, a toxikus szintre korbácsolt nacionalizmus könnyen zsigerből feltörő gyűlöletet ébreszthet. Barátságos szomszédok ugorhatnak egymás torkának, hogy aztán gondolkodás nélkül, vakon pusztítsanak el mindent maguk körül. Spanyol alkotóinkat természetesen nem maga a konkrét balkáni konfliktus, hanem az egyetemes emberi természet sötétebb és fényesebb oldalai érdeklik.

A nemzetközi sztárgárdával megspékelt produkció simán felveszi a versenyt a hollywoodi mezőnnyel, a morbid riposztokat tekintve pedig felül is múlja őket. A film kiállása hibátlan, a poénok menetrendszerűen érkeznek, a dráma és a humor kényes egyensúlya csak pillanatokra borul meg. Bár a zenei aláfestés többször tolakodó és a finálé felé haladva néhol fókuszát veszíti a történet, a felvázolt helyzet gyilkos abszurditása hatásos. A kötél körüli huzavona szépen fűzi egybe a road movie, romkomok és a háborús drámák különféle műfaji szituációit, míg a neves színészek érezhető szenvedéllyel bújnak a gyarlóságaikkal együtt hősiessé váló figurák bőrébe. Ha a háború menetét érdemben nem is befolyásolhatják, makacsságuk és egészséges cinizmusuk példaértékű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12606