KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Barátság extrák nélkül

Csiger Ádám

Una donna per amica – olasz, 2014. Rendezte és írta: Giovanni Veronesi. Kép: Arnaldo Catinari. Szereplők: Fabio De Luigi (Francesco), Laetitia Casta (Claudia), Valentina Lodovini (Lia), Valeria Solarino (Anna). Gyártó: Fandando. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Szinkronizált. 88 perc.

 

A kortárs olasz filmesek roppant termékenyek a vígjáték műfajában, és a sikereik sem maradnak el. Jelen opus író-rendezője, Giovanni Veronesi is veterán a zsánerben, az ő nevéhez fűződik például Az ötödik kerék című, honi mozikba is eljutott dramedy. A nagy múltú olasz vígjátékok komikus és romantikus hangvételük dacára meglepően realisták, elég például a vadiúj Ne aggódj, a maffia csak nyáron öl című remek gengszter-szatírára gondolni. Jelen film azonban már bajosan sorolható a sikerültebb olasz vígjátékok közé, egyrészt azért, mert minimális a helyi vonatkozása, és az sem több külcsínnél. E mozi a nő és férfi közti barátság témáját járja körül: hőse és hősnője puszipajtások, ám amikor a lány férjhez megy egy macsóhoz, a jóbarátja ráébred, hogy gyengédebbek az érzelmei nő iránt, mint hitte. Tökéletesen kozmopolita romantikus vígjátékról van szó, amiből különösebb változtatás nélkül lehetne amerikai remake-et készíteni.

Csak épp nem érdemes. E film hagyományos romkomként sem működik olajozottan, például nehéz azonosulni a két főhőssel, hisz nem derül ki, hogyan váltak ennyire jó barátokká, és így egymás iránti érzéseiket sem tudjuk felmérni, végig idegenek maradnak számunkra. A bevezető felvonás után egyre inkább ismerős irányba fordul a cselekmény: a mimózalelkű férfihős viszonzatlanul ácsingózik egy bombanőre, aki pusztán a barátot látja benne, emberünk így aztán álmai asszonya és egy unalmas, de könnyen megkapható partner közt őrlődik. Ilyet láttunk már eleget, a romantikát és a humort ráadásul csak egy-két jelenet erejéig sikerül ötvözni, például amikor férfihősünknek pszichoszomatikusan elmegy a hangja asszonypajtása esküvőjén. Ezt leszámítva a játékidőt a komikus színész Fabio De Luigi stand up comedy-be inkább illő, ripacskodásba fajuló magánszámai töltik ki, francia sztárpartnere, Laetitia Casta pedig a háttérbe szorul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12614