KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az állam Fritz Bauer ellen

Forgács Nóra Kinga

Der Staat gegen Fritz Bauer – német, 2015. Rendezte: Lars Kraume. Írta: Olivier Guez és Lars Kraume. Kép: Jens Harant. Zene: Christoph Kaiser és Julian Maas. Szereplők: Burghart Klaußner (Bauer), Ronald Zehrfeld (Angermann), Rüdiger Klink (Mahler), Jörg Schüttauf (Gebhardt). Gyártó: Zero One Film / Terz Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

A helyszín a második világháború utáni Németország. Fritz Bauer hesseni főállamügyész feladata a rejtőzködő háborús bűnösök felkutatása. Bauer információt kap egy igazi fenevad, Adolf Eichmann tartózkodási helyéről. A cél, hogy Németországban helyezze vád alá. Pontosan tudjuk (Hannah Arendt, Az Eichmann Show), hogy Eichmann pere nem német bíróság előtt zajlott. Mitől ennyire feszült és izgalmas ez a film, ha ismerjük a sztori végét?

Az állam Fritz Bauer ellen ráérősen és stílusosan meséli el az Eichmann utáni vadászat, valamint két férfi, a főállamügyész és Karl Angermann, az ügyön dolgozó fiatal ügyész barátságának, szakmai-emberi szövetségének történetét. A sztori egy olyan korszakban játszódik, amikor homoszexuálisnak lenni nagyobb bűn volt, mint az államapparátusban megbújó nácinak, amikor titkosszolgálatok pozícióharcban álltak szörnyetegek felhajtása ügyében, és mi sem volt könnyebb, mint valakire rásütni, hogy hazaáruló. Bauer és Angermann szívbemarkoló empátiával, tűpontosan kidolgozott antihősök. A rejtve tovább élő ideológiai, hatalmi és gazdasági érdekszövevénnyel küzdenek, nem pedig egyes emberekkel. E küzdelem szükségszerűségének a felismerése Lars Kraume filmjének a tétje. Így járul hozzá ahhoz a folyamathoz, amit németül Vergangen heitsbewälti gungnak neveznek. Ez nem pusztán személyes szembenézés. Minden új demokráciának tisztában kell lennie a saját nem demokratikus előzményeivel, és hogy ezek hogyan élnek tovább személyekben vagy személyes beállítódásokban, eszmékben, jogalkotásban vagy joggyakorlásban. Az állam Fritz Bauer ellen nagyon ütős koktél az életrajzi film, a történelmi dráma, a kémmozi és főként a politikai thriller hozzávalóiból keverve. Lassan és könyörtelenül, mégis elegánsan húz be, hogy végül kijózanítson örökre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13000