KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mentőakció

Huber Zoltán

Infini – ausztrál, 2015. Rendezte: Shane Abbes. Írta: Brian Cachia. Kép: Carl Robertson. Zene: Brian Cachia. Szereplők: Daniel MacPherson (Whit), Grace Huang (Ckaire), Luke Hemsworth (Charlie), Bren Foster (Morgan). Gyártó: Storm Vision Entertainment / Eclectik Vision. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Van ez a dolog egy jeges kutatóállomáson, valahol az űr mélyén, egy olyan bolygó közelében, amit úgy is hívhatnánk: Halál. Katonákból és tudósokból álló mentőcsapat indul felderíteni, miért mészárolták le egymást a legénység tagjai és vannak-e túlélők. Fertőzésre utaló nyomokat nem találnak, mégis úgy tűnik, idegen létforma felelős a különös eseményekért. A parazitaként viselkedő valami az ember félelmeit erősíti fel, agresszív gyilkossá változtatva mindenkit. Ez a remegő, lassan csordogáló szmötyi úgy tapad rá a gazdatestre, mint a forgatókönyv a tudományos-fantasztikus horror legnépszerűbb darabjaira.

Ausztrál alkotóink megpróbálják elfedni az újrahasznosítás tényét, ám sajnos a hosszabb és rögösebb utat választják. A vonatkozó klisék leleményes variálása, a kedélyes idézgetés helyett sokat akarnak markolni és komoly mondandójuk van, ami jelentősen rombolja a ránk váró élményeket. A kreatív stáb túl sok terhet pakol a sztorira, a nyálkás magánéleti kitérőkkel és zavaros mellékszálakkal, az öncélú vizuális megoldásokkal feleslegesen bonyolítják a filmjüket. A hivatkozott elődöktől számos remek fogást eltanulnak, ám a takarékosság elve mellett egy másik fontos leckét is elhanyagoltak. A szándékolt tanulságot a néző helyett ők maguk kívánják levonni, a nem túlságosan mély szociáldarwinista társadalomkritikát így tőmondatokba sűrítik és a szereplőkkel kimondatva próbálják a torkunkon lenyomni. Az elszabaduló őrület szubjektív nézőpontjai és az emberi természet sötétebb oldaláról elmélkedő kitérők idegen féregnyúlványként csatlakoznak rá a történet fő vonalára és szép fokozatosan mindent elfertőznek. A két órát nyaldosó játékidő és az alkotói szándékok túlburjánzása leginkább azért sajnálatos, mert az eredetiség hiánya és a szűkös költségvetés sem lett volna akadálya egy hangulatos kis sci-fi rémisztgetésnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13008