KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy német sors

Baski Sándor

A German Life – osztrák, 2016. Rendezte és írta: Christian KrönesOlaf S. Müller. Kép: Frank Van Vught. Szereplők: Brunhilde Pomsel. Gyártó: Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 107 perc.

 

Az idén januárban, 106 éves korában elhunyt Brunhilde Pomsel akkor is fontos tanúja lett volna a 20. századnak, ha történetesen nem Goebbels propagandaminisztériumában dolgozik gyors- és gépíró titkárnőként, filmre rögzített visszaemlékezése így viszont túlzás nélkül nevezhető különleges kordokumentumnak. Az Egy német sors a legkevésbé kreatív dokumentumfilmes formát használja, a beszélőfejes megoldásnak azonban ezúttal nincs alternatívája. Pomsel fekete-fehérben fényképezett, ráncoktól barázdált arca úgyis hipnotikus látvány lenne, ha egy százszor elmesélt történetet mondana fel újra, de mintha ő maga is itt és most, a kamera előtt számolna el a lelkiismeretével. A karrierjét egy zsidó ügyvéd titkárnőjeként kezdő Pomsel egyáltalán nem volt politikus alkat, hidegen hagyták a nemzetiszocialista párt szólamai, a közhangulatot követve mégis belépett az NSDAP-ba, így kerülhetett be a rádió érintésével Goebbels minisztériumába. Látszólag nincs bűntudata, azt állítja, nem tudott a haláltáborok borzalmairól, csak utólag szembesült vele, hogy milyen rezsimet szolgált, de testbeszéde, az elakadó mondatok és a súlyos csendek mást üzennek. Mintha nem tudná saját magát sem meggyőzni arról, hogy a „parancsra tettem” erkölcsisége vagy erkölcstelensége felmentést adhat – ami évtizedeken át működhetett túlélési stratégiaként, az a halál kapujában önbecsapásként lepleződik le.

Pomsel monológját rendre amerikai és német propagandafilm-részletek szakítják meg, amelyek a történelmi tények ismertetésénél sokkalta hatékonyabban érzékeltetik a korszellemet, a film utolsó harmadában pedig a koncentrációs táborok felszabadításakor készített döbbenetes felvételeket is bemutatják rendezők. Ez a három regiszter – a személyes emlékezet, az állami hazugságpropaganda és a valóság szenvtelen lenyomatai – együtt adják ki a teljes képet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13248