KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Chucky kultusza

Bata Norbert

Cult of Chucky – amerikai, 2017. Írta és rendezte: Don Mancini. Szereplők: Allison Dawn Doiron, Brad Dourif, Alex Vincent. Forgalmazó: Universal. 91 perc.

 

Don Mancini írói képzeletéből pattant ki a Chucky névre hallgató gyilkos bábu, s rendezőként is jegyzi a rá épülő franchise hetedik epizódját, a Chucky kultuszát. Az első három rész még Gyerekjáték-trilógiaként toborzott rajongókat a vudu varázslattal életre keltett bábunak, akit az útszéli fojtogató, Chucky szelleme száll meg. Talán mert időközben a rém ámokfutása önironikussá vált, s Chucky az obszcén humorú beszólások és a gonosz tréfák terén Freddy Krueger versenytársa lett, a negyedik rész (Chucky menyasszonya) a felvállalt önparódia felé kanyarodott el.

Legutóbb a Chucky átka kísérelte meg új alapokra helyezni a szériát, anélkül, hogy megtagadta volna az önironikus előzményeket. Ezt a szálat szövi tovább a Chucky kultusza, amely négy évvel azután játszódik, hogy Chucky előző vérengzését túlélte a tolószékhez kötött Nica (akit ezúttal is a Chuckyt megszólaltató Brad Dourif lánya, Fiona alakít). Nicát azóta elmegyógyintézetben őrzik, az új történet elején azonban kevésbé szigorú, nagyobb szabadságot adó szanatóriumba szállítják – ezt használja ki a kis vörös hajú rém. Az elmegyógyintézet szürkésfehér falai, kongó folyosói és a hófödte kert láttán joggal várjuk, hogy a Chucky által kiontott vér fröccsenése és csorgása fesse élénkre a steril felületeket, s ez természetesen így is lesz. Kellemes meglepetést okoz a találékonyság és játékosság, amellyel mindez levezényeltetik: akad közöttük morbiditásában is megkapó szépségű lefejezés, de szimplán mizantróp és vérszomjas attak is (kivált a cselekmény vége felé). Az egyre elborultabb ötletek leplezetlenné teszik, hogy a Chucky kultusza nem több – és nem kevesebb –, mint parodisztikus hangolású trashfilm, amely gátlástalanul kimaxolja az ebből fakadó lehetőségeket. Így Chucky – most először – szó szerint megsokszorozódik, önreflexív fricskát adva a sorozatgyártott játékoknak és a horrorfolytatásoknak egyaránt; mindeközben beépül a cselekménybe az eredeti trilógiából visszahozott Andy figurája (Chucky ősellensége, első célpontja), s a Brian De Palmát direktben idéző stiláris túlzások (osztott vászon, szobákon átívelő daruzás, tengelyvágás) is jóleső mosolyt fakasztanak. A több felől is nyitott befejezés szinte példátlan szemérmetlenséggel ágyaz meg a folytatásnak – s ez így van jól.

Extrák: A rendező és a producer audiokommentárja, kimaradt jelenetek, kisfilmek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13551