KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szabad szerda

Ádám Péter

 

A nyitó jelenetben a tanító azt magyarázza az osztálynak, hogy három rendhagyó is van a francia főnevek között: ezek – ilyen például az amour – egyesszámban hím-, többesben nőneműek. Mindössze három rendhagyó szó, nem több, az egész lehetne mellékes is, de az életben – hangzik a figyelmeztetés – semmi sem fontosabb a mellékes dolgoknál… És mintha ez az igazság a filmre is jellemző volna: a cselekménynek sok mellékága van, még több mellékszereplője, de az egymáshoz csak laza szállal kapcsolódó jelenetekből mégiscsak kikerekedik egy történet, egy egész élet.

És csakugyan, az – intimitásával a cseh újhullámra emlékeztető – derűs filmben mindenki „rendhagyó”, mindenki eltér a szabálytól: egyik anya kábítószerezik (túl is adagolja magát), a másik csak rohan, rohan a dolga után, naphosszat egyedül hagyva gyerekeit (kleptomániás húgát kell elhozni a rendőrségről), és a kártyázó, nőző, lóversenyező főszereplő se mintaapa.

Még szerencse, hogy ott vannak a gyerekek, romlatlan naivságukkal, önzetlenségükkel és segítőkészségükkel: magukhoz veszik az elcsavargó kétéves kisfiút, igyekeznek pótolni a szeretetet és gondoskodást, amit a felnőttektől hiába várnak, sőt, a főhős kislánya, Victoria sugárzó szeretetével – úgy, ahogy – még apja életét is rendbe teszi.

Hát igen, mintha ez a bölcs és ironikus film azt sugallná, szembeállítva a szülők torz és kaotikus világát a gyerekeikével, hogy már csak az új generációtól jöhet megváltás. Ahogyan az egyik gyerek szájából el is hangzik: „Még szerencse, hogy a gyerekek törődnek egymással.” Még szerencse, hogy vannak bölcs és érett gyerekek, akik néha kihúznak minket a csávából, és tanácsot adnak, példát mutatnak a nehéz helyzetekben. Még szerencse, hogy néha azért figyelünk rájuk. Jó volna végre felnőni hozzájuk…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2555