KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kés, villa, olló, kamera...

Sinkó István

 

Filmet készítünk. Filmet csinál a nyolcadikos osztály és a harmadik-negyedikes szakkörös, kistestvérével. Rajzol és mintáz, tervez és mozgat a 9 és a 14 éves. Kamerát igazit, élességet állít, lámpát tart, montázsasztal fölé görnyed és filmet ragaszt. Vetít és kritizál, felszisszen, ha ugrik a kép, ha homályos a film és nevet, örül egy-egy sikeres snittnek. Filmet készít a gyerek az iskolában és a szakkörben.

Van-e különbség a heti 1–2 órás rajzórán készítendő, technikát bemutató munka és a hetente kiscsoportban zajló egészéves szakköri filmkészítés között? Ez érdekelt, és hogy melyikkel meddig juthatok el az eredményességben amikor 10 évvel ezelőtt rajzóráimba beépítettem a filmkészítést.

Első elképzelésem szerint a nyolcadikosok egyéni filmeket terveztek két hónapon keresztül az óra alatt. Ezek a kis sketchek rajzfilmek, tárgyanimációk, gyurmafilmek voltak. 15–25 másodpercben kellett megeleveníteniük rövid történéseket, mozgásokat. Ez a jellegzetesen rajztanári elképzelés egyáltalán nem zavarta a mesélni akaró gyerekeket-kamaszokat, hogy butuska-tréfás történetecskékben, gegekben éljék ki filmkészítési vágyaikat. A film történés, a film akció, melyben főleg kudarcok érik a főszereplőket, legyenek azok rajzolt bábok vagy akár tárgyak. Soha annyi hasraeső, széttörő, felrobbanó, lángoló főhős egyszerre nem látható, mint egy nyolcadikos osztály négypercnyire vágott filmetűdjében. S persze a figurák is előképekre támaszkodnak. A moziban, TV-ben látott játék- és rajzfilmek hősei mégis átalakulva, megszelídülve, gyermekléptékűre módosítva bukkannak elő ezekben a kis filmekben. És antropomorfizálódnak persze az iskolai környezet tárgyai is. A tolltartók nagyfogú szájakká, a ceruzák és tollak katonákká, a radírok és hegyezők szuperszonikus robotemberekké válnak. A kamasz-nyolcadikos alkotók meg visszavedlenek játszadozó kisgyerekekké.

Új lehetőséget jelentett órai rajzfilmkészítéseinkben a kollektív film tervezése. Ezt az ötletet egy osztrák filmestanár kollegától vettem át, s úgy hiszem nagyszerűen beválik immár három éve a tanórai munkában. Átváltozások címmel készít egy-egy osztály kb. 1,5–2 percnyi filmet. Minden gyerek 6 fázison keresztül változtat át egy tárgyat valami mássá. A sorrendet beosztjuk. Az első gyerek mondjuk almából kiflit, a második kifliből elefántot, a következő elefántból léghajót rajzol és így továbbhaladva jut el az osztály utolsó tagja a Vége feliratig. Mindenki maga választja meg, hogy a kapott tárgyból mit alakít. A következő őhozzá alkalmazkodik. Ebben a sorban már az egyes rajzokra éppúgy kell figyelni, mint a végeredményre, figyelni kell a térre, a mozgásra, a viszonylag kis fázisszám ellenére az átváltozás egyenletességére, azaz ez már komoly film, melyben egyszerre jelenik meg az egyéni felelősség és a közös munkában való egymásrautaltság. Az egyes változásokat maguk a szerzők veszik fel a S-8-al. Videóra átírva aztán zene kerül a filmek alá. Egy hónap intenzív munkája árán végül együtt nevethetünk a végeredményen. A mozgások sutasága, a hirtelen vágások ügyetlensége senkit sem zavar. Ez már a mi mozink. Gyerekfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4158