KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A selyemfiú

Hegyi Gyula

 

E film „selyemfiúja” olyannyira jótanuló-képű és kedveséhez hűséges típus, hogy már a történet elején sejthetjük: pályája kis barátnője futtatásától nyílegyenesen tart a pozitív hős rokonszenves státusza felé. A helyszín a harmincas évek legelejének Berline, egészen pontosan a Schlesischer Bahnhof (mai nevén Ostbahnhof) és az Alexanderplatz környéke – kurvák, stricik, rendőrségi besúgók, kocsmákban politizálgató kispolgárok és munkanélküliek közege. Mindezt a kortárs Alfred Döblintől kezdve sokan megírták és Fassbinderig bezárólag sokan megfilmesítették már: ez a változat azonban lényegesen eltér a legtöbb hasonló témájú vállalkozástól.

Először is jóval erkölcsösebb. Ebben a történetben nemhogy az antifasiszta mártírrá magasztosuló címszereplő, de még hasonló foglalkozású náci vetélytársa is hűséges a menyasszonyához, egyben egyszemélyes üzletéhez – a film végén ki-ki örök hűséget esküszik a maga prostituáltjának. Különösebb helytelenkedésekre se számítson a pajzán néző, a hölgyek foglalkozására csak a hosszadalmas társalgások során derül fény. Ami viszont a történelmi tényeket illeti, a film kétségtelenül célratörő, ám az információkat felettébb szelektíven kezeli. A történet Horst Wessel náci diák meggyilkolása körül bonyolódik, ám e híres-hírhedt fiatalemberről semmivel sem tudunk meg többet, mint hogy elszerette egy strici barátnőjét. A weimari köztársaságban mély illegalitásban (?) szervezkedő kommunisták pedig az ifjú náci hangoskodása miatt panaszkodó főbérlőnő sirámai hatására határozzák el Horst Wessel megleckéztetését: miközben a megcsalt strici már a fiatalember meggyilkolására készül. Akit e korszak történelme valóban érdekel, az ennél lényegesen többet tud az SA-ról és jellegzetes alakjairól: akit pedig csak a romantikus mese vonzana, az valószínűleg gyorsan elunja az állandó politikai utalásokat. A leghitelesebbnek még a régi berlini bérházak udvarai, hátsó bejáratai, lépcsőházai, ajtócsengői látszanak a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5919