KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A névtelen zenekar

Gáti Péter

 

Szerénytelennek tetszhet a megállapítás, de nálunk hagyományai vannak a zenés film műfajának. Gondoljunk csak Banovich Tamás Ezek a fiatalokjára vagy Szomjas György – majd másfél évtizeddel későbbi – Kopaszkutyájára. Ezek az alkotások a karakteres zene mellett, az annak „árnyékában” jelentkező társadalmi jelenségeket, a hangjegyekkel „korrelációban” levő életérzéseket, problémákat igyekeztek felmutatni. A szóban forgó (múlt évben készült) bolgár film, amely egy alakuló zenekar nyári turnéjáról és érvényesüléséről szól, nem túl eredeti humorával próbálja helyettesíteni ezt a fontos motívumot. Tréfás hangvétellel, amolyan csetlő-botló, ámde csupaszív muzsikusoknak ábrázolja a nevenincs együttes tagjait, akik mellesleg időnként dalra fakadnak. Hiányzik a műből a társadalmi háttér ábrázolása, illetve finom, szőrmentén bíráló, de senkit sem igazán érintő fricskákká szelídül. Természetesen többféle zenés filmműfaj létezik. Emlékezzünk csak azokra a Beatles-filmekre, ahol a kitűnő zene egyszerre pótolja a dramaturgiát és az előbb említett hiányosságokat, azaz „viszi” a filmet. Kirkov rendezőn a zene sem „segít”, mivel a filmben felcsendülő muzsika amolyan öszvértermék, szerencsétlen módon kevert bárzene, illetve szalonképes, halovány beatutánzat. Ma már, a beat-korszakon, annak nosztalgikus felidézésén is túl, az újhullámos zenei irányzat térhódítása idején, ez a dallamvilág teljesen idejétmúlt Magyarországon. A zenét és a meseszövést átitató édesbús avíttság nem sok sikerre számíthat nálunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6731